|
A múlt tikai
Liriel 2007.07.10. 12:29
17.rész:
Végzetes látogatás
Shun összeszedte maradék erejét, s komor
tekintettel állt fel majd elvette a szellemirtó
által felé nyújtott
felsőjét és hideg tekintettel nézett
bátyjára. Sakio aggódva viszonozta
öccse hideg, komor tekintetét de tudta hogy
túl fogja élni azt amit hallott főleg ha mellette
lesznek azok akiket szeret, s enyhe keserűséggel vette
tudomásul hogy jelenleg ő a legnagyobb ellenfele
öccsének. Egy keserű sóhaj
kíséretében fordult lova
felé, ami lassan mellé léptetett s
fejét gazdája arcához
dörgölte. Sakio szomorkásan simogatta meg
az állat pofáját, majd lassan
Takedára nézett aki még mindig
ugyanott és ugyanúgy állt mint mikor
odaértek hozzájuk. Sakio sajnálattal
nézett a fiúra, akinek talán
még nagyobb fájdalmat okozott mint Shunnak
ám ekkor meglátta a fiú mellett
álló két lányt s szemei
ismét elkerekedtek döbbenetében.
Talán ő volt az egyetlen aki tisztában volt a
két lány valódi
kilétével, mivel sok évvel ezelőtt
találkozott a szüleikkel, akik egy
halandó házaspár gondjaira
bízták iker lányaikat s most itt
állnak előtte. Már épp a
lányokhoz akart sétálni, mikor
észrevette a feléjük közeledő
erőteljes és gonosz aurát. A döbbent
és dühös
társaságtól nem messze kibontakozott
az egyesek számára oly ismerős
pávián bundás férfi alakja,
mire a velük lévő
szélboszorkány riadtan keresett
magának fedezéket. A pávián
bunda alatt a férfi gúnyosan elmosolyodott, majd
csigalassúsággal hátra tolta a
pávián bunda csuklyáját s
előtűnt néhányuk számára
jól ismert arca. Inuyasha erőteljesen morogni kezdett,
miközben Kikyout óvatosan a háta
mögé tolta s elővette kardját ami
azonnal átalakult mihelyst elhagyta
hüvelyét.
-Ni csak Inuyasha, hát így kell
üdvözölni egy régi
barátot?-kérdezte negédes hangon a
pávián bundás férfi
-Naraku már kezdtem örülni hogy
többé nem látunk.-morogta a hanyou
-Ejnye-ejnye barátom. Tudhattad volna hogy nem adom fel
egykönnyen a terveim.-felelte megbántott hangon
Naraku
-Ne játszd itt a mát irt Naraku. Nem
áll jól neked.-mondta dühösen
Inuyasha
Naraku tett néhány lépést a
társaság felé Inuyasha
morgásának közepette, s kérdő
tekintettel nézett a hanyou mögött
álló mikora, aki nyugodtan állta a
férfi tekintetét. Közben Kagome
lassú megfontolt léptekkel elindul Naraku
felé s figyelmen kívül hagyta
barátai és családja
felhördülését
akciója miatt. A gonosz hanyou tekintetét a
felé közeledő youkai mikora fordította
majd gúnyos mosolygás közepette
megszólalt.
-Á Kagome csak nem meguntad Sesshoumarut és most
csatlakozni akarsz hozzám?-kérdezte
ártatlan hangot megütve Naraku
-Hm talán igen, de tudnod kell hogy előbb
feküdnék le egy csapat viperával mint
veled.-felelte hideg hangon a youkai lány
-Ó mily hízelgő vagy. Gyere és
csatlakozz hozzám és miénk lehet az
egész világ.-kezdte
csábítani a lányt a hanyou
-Mint említettem már inkább egy csapat
mérges kígyót vagy egy halom
aligátort választanék
ágyasomul, mint téged
Naraku.-válaszolta méreg zölden
izzó tekintettel Kagome, mire Inuyasha
felhördült a kígyók
említésére
A youkai miko csak egy pillantást vetett hátra a
morgolódó Inuyashára majd
dühös tekintetét
visszafordította Narakura, aki
önelégülten vigyorgott. Ahogy a
lány jobban megnézte ellenfelét enyhe
undor fogta el a férfi
hátából kiálló
pók lábak láttán, s
ráadásként még ebből a
távolságból is érezte a
férfiból áradó szellemek
rothadó szagát. Naraku most talán
még az eddigieknél is
visszataszítóbb külsővel rendelkezett, s
az orrfacsaró bűz is nehezítette a youkaiok
számára a légzést. A gonosz
félvér mintha csak olvasott volna a
körülötte lévők gondolataiban
levette pávián bundáját s
pók lábai mellett előbukkant egy
szárny szerűség is a
hátából, majd miután
felfedte kinézetét a csapatra engedte a
közelben várakozó szellemeit. Inuyasha,
Inu no Taishou, Takumi és Sesshoumaru
néhány perc alatt végeztek a
rájuk támadó szellemek nagy
részével, miközben Kagome
magával Narkuval csatázott. Mire nyugat
legidősebb hercege szemével megkereste jegyesét
az már a földön feküdt, s felette
ott állt Naraku egy elégedett mosollyal.
Ám a mosoly hamar lefagyott a félvér
arcáról mivel közvetlenül a
feje mellett suhant el Yume teljesen lángba borulva, amivel
megzavarta Narakut s időt nyert gazdájának a
talpra állásra. Kagome egy pillanat alatt
lábra állt és mogorva tekintettel
nézett a vele szemben álló
ellenségre, míg társai
elintézték az utolsó szellemeket is.
Majd figyelmüket ismét Narakura
fordították, aki időközben a youkai
mikot ostromolta támadásaival s már
jó néhány sebet sikerült
ejtenie a lány testén. Sesshoumaru arany szemei
hirtelen vörösre váltottak a
lány miatti
aggódásától, s
körülötte lilás felhőben kezdett
örvényleni démoni aurája. A
youkai dühe csak fokozódott mikor látta,
hogy jegyese ismét a földre kerül s Naraku
egyre közelebb ér hozzá. A
dühös inuyoukai nem várta meg
míg ellenfele a kedveséhez ér, hanem
még út közben a gonosz hanyouba
mártotta mérgező karmait. A
félvért meglepte a támadás
s még ideje sem maradt a védekezésre
és a támadás telibe
találta. A félszellembe erős fájdalom
hasított a youkai
támadásának nyomán. A kutya
démon még mélyebre tolta
mérgező karmait Naraku testében, mire az
fájdalmasan felüvöltött
és megpróbálta ellökni
magától ellenfelét. Sesshoumaru egy
könnyed rántással kihúzta
kezét ellenfele testéből, aki
összegörnyedt a fájdalom újabb
hullámaitól mik a testébe martak.
Még mielőtt a gonosz félvér
felállhatott volna a youkai ismét
lesújtott mérgező karmaival, s még
mélyebbre mélyesztette azokat Naraku
testébe amivel az előzőnél is nagyobb
kínokat és fájdalmat okozott
ellenfelének. A csapat tagjai döbbenten
nézték a youkai tombolását,
amivel leginkább testvéreit
rémítette meg. Narakunak esélye sem
volt a menekülésre hát még a
védekezésre, miközben egymás
után záporoztak rá az inuyoukai
csapásai. A félszellem kezdte
elveszíteni eszméletét a
testébe jutott nagy mennyiségű
méregtől, amivel még ő sem tudta felvenni a
harcot. Néhány perc múlva feladta az
életben maradásért való
küzdelmet, s a megváltó
halálért fohászkodott
némán. Néma esdeklése
hamarosan meghallgatásra talált, s még
utoljára érezte amint testébe egy
hideg fém hatol majd tudata lassan megszűnt
létezni, s ezzel egy időben szívének
dobbanása is egyre lassult majd végleg
megállt. Az egykori gonosz teste lassan elporladt,
miközben a szél felkapta porait és
messzire repítette azokat. Lassan Sesshoumaru
vörösen izzó szemei is
visszaváltoztak megszokott arany aranysárga
színűvé. Az inuyoukai tett
néhány lépést
társai felé majd lábai hirtelen
megremegtek és kezdték felmondani a
szolgálatot tulajdonosuk súlya alatt, aki
kénytelen volt megállni és
leülni. Kagome riadtan nézett megingó
kedvesére majd gyorsan a férfihoz futott
és szorosan átölelte a youkait. A
társaság addig nem igazán fogta fel
hogy legnagyobb ellenségüknek vége,
míg a szélboszorkány meg nem
szólalt.
-Végre nem kell attól rettegnem, hogy Naraku
ismét megpróbál az uralma
alá vonni.-sóhajtotta
megkönnyebbülten Kagura
A szél boszorka bejelentését
általános
megkönnyebbülés és
bólogatás fogadta, majd figyelmük lassan
visszatért Sakio bejelentéséhez s
mindannyian kíváncsian
várták a férfi
magyarázatát.
Folytatás következik....
| |