Kagome már lassan egy hete volt othon a saját világában, mert nagyon egyedül érezte magát. Miota visszaszerezték Narakutol az egész égkövet és Kikyo uj életre kellt Inuyasha és Kikyo ujra egymáséi lettek. Már lassan két honapja volt ez de nagyon nehéz volt neki hogy mellete nem áll senki. Szerette ökett együt látni, nem zavarta öt semmi mert már nem volt szerelmes Inuyashába csak valakinek a közelsége hiányzott. Sango és Miroku is egymásra találtak egyedül érezte magát és nagyon magányosnak.

-Anya mennem kell! mondta Kagome intet és felszaladt a hátizsákjáért és még elrakot egy-két dolgot utánna pedig leszalad elbucsuzott a család többi tagjával és a kuthoz ment.

Éppen mászot kifelé a kutbol amikor egy sikolyra lett figyelmes. Futásnak eredt a hang irányába mikor odaért egy csunya sáskadémont látott meg aki épp Rint tartotta fogva. A kislány csak sikitozni tudott és kalimpált a levegöben.

-Engedd el azonnal. kiabálta Kagome és egy nyilvesszöt huzott elö
-Te neked ebbe semmi beleszolásod hacsak nem akarsz te is a vacsorám lenni. mondta a sáska és meglobálta a kislányt

Kagomének felszököt a punpája nemszerette ha a kissebbet bántják. Elövette az ilyat és a sáskadémon felé lött. A démonnak egyenesen a két csápjaközé furodott a nyil. Rin leesett a földre mellette pedig a sáska terült el.

-Rin Rin jolvagy? kérdezte odaszaladt a kislányhoz aki csak bolintott.
-Rin! hallotak meg egy ismerös hangot. Kagome rögtön felismerte hogy Sesshomaru az. Nagyon félt tölle de nem szaladt el mert a kislány nem engedte. Igaz Rinhez közel ált hozzá de a szellemtöl nagyon félt. Sesshomaru megált Kagome elöt aki remegni kezdett félelmében Rin pedig felkelt a lány öléböl.
-Itt vagyok Sesshomaru nagyur. mondta megbáno hangon

A szellem féltérde ereszkedett és ölébe vette Rint.

-Mégis mért csavarogtál el? kérdezte a szellem ingerülten
-Csak virágot akartam szedni neked, mert mostanában mindig olyan szomorunak látlak és nem akarom hogy mindig bánatos légy. Rin a földre nyult és egy öszetépázott csokrot nyujtott oda gazdájának. Sesshomaru csak mosolygott egyet és letette a lányt.
-És te mitkeresel itt? kérdezte szigoru hangon és Kagoméra nézett.

Kagome önkéntelenül megjedt a szigoru hangtol és kicsit megremegett.

-Nagyuram ne báncsd ö mentete meg az életem... ha ö nincs már meghaltam volna.
-Köszönöm. mondta hidegen a szellem és sarkonfoldult
-I... Igazán nincs mit. mondta Kagome leesett állal

Rin párpercig figyelte Kagomét malyd uttána megvonta a vállát.

-Köszönöm.. mondta kedvesen és megölelte Kagomét malyd Sesshomaru után futott.

Furcsa egy család.... gondolta magában felált öszekaparta a hátizsákját és megindult Kayde anyo háza felé. Sétálva figyelte a tájat gyönyörü volt itt a hajnal és mesés ahogy a napkorong elérte a hegyek tetejét. Kagome gondolataival játszot és a napot figyelte hogyan jön fel.
Sesshomaru tényleg ennyire megváltozott volna? Hisz olyan kedves volt Rinnel és mosolygott is ammi nem rá vall... Rádásul még nekem is megköszönte azt hogy segítettem Rinnek (igaz nem a legkedvesebb modorával tette de akkor is valami). Gondolataitol kicsit jobkedve let és már nemláta olyan szürkének az itteni dolgokat.

-Kikyo nemszednél le innen?! hallota meg Kagome Inuyasha ingerült hangját
-Hát nem!!! hallota Kikyotol a vállaszt
-Mitörtént veletek? kérdezte Kagome értetlenül mikor meglátta Inuyashát a fának szegezve a ruhájánál fogva és Kikyot akinek a kezében az ily volt
-Kagome... örülök hogy látlak!!! mondta Kikyo -Gyere menjünk innen hadjuk itt ezt a tuskot!!! mondta ingerülten
-Nem kellene leszednünk onnan? kérdezte Kagome
-Malyd lejön ha akar...
-Esetleg csak ruha nélkül a te nyillad biztos nem tudja kiszedni a fábol. mondta Kagome nevetve -Egyébként mi történt?
-Kagome inkáb segítenél minthogy kinevetsz a hátam mögött! mondta a félszellem ingerülten
-Segíteni... én.... nemvagyok teljesen bolond!? Gyere le magad ha tudsz! nevettet Kagome. És a kétlány sarkon fordult Inuyasha még egy jodarabig kiabált de miután észrevette hogy csak a madarak figyelik hogy valaki üvöltözik abbahagyta
-Anyira kitud hozni a sodromból csak nekem nem használ az hogy fekszik... mostis azon kapta fel a vizet hogy egy beteg embert gyogyitottam és féltékenységi jelenetet rendezett egy malydnem halott ember miatt....  mondta ingerülten Kikyo -Arrol nem is beszélve hogy volt vagy 50 éves az az ember...
-És most mi lesz vele? kérdezte Kagome
-Az már az ö baja.... Malyd jön... ha meg nem, itt marad felöllem aztán azt csinál amit akar...  vont vállat mérgesen Kikyo -De mond Kagome hogy-hogy egy hétig nem voltál itt? Nagyon aggodtunk miattad. Azelött is nagyon szomorunak láttalak és ez nagyon rosz érzést váltott ki belölem.
-Pedig semmi bajom csak... csak egy kicsit magányosnak érzem magam... és egyébként azért voltam othon egy hétig mert a vizsgámat kellet megirnom.  felete a lány elgondolkozva
-Az bánt hogy Inuyasha és én...
-NEM! Nem dehogy is! szakitotta félbe Kikyot Kagome
-Akkor jo.
-Tudod nem is tudom de miota az égkö összegyűlt azóta olyan máshogy érzem magam. Nemszeretem már rég Inuyashát csak magányosnak érzem magam körülöttem mindenki boldog. Miroku és Sango, Inuyasha és Te.. szoval
-Értem. De nem kell aggodni miatta mert te nagyon különleges és kedves lány vagy. Biztos rátalálsz az igazira. mondta Kikyo és megölelte a lányt
-Köszönöm. Amugy mitörtént? Volt valami mig nemvoltam itt? kérdezte Kagome
-Nem igazán. A szokásos. Csak Sesshomaru volt itt megint szokás szerint elpáholták egymást... Fárasztóak. mondta Kikyo

Mire a faluba értek felkelt a nap. Miroku és Sango kinnt dolgoztak a földeken mert segítettek a falusiaknak.

-Kagome de örülök hogy végre itt vagy! kiáltotta Sango és megölelte barátnöjét
-Hogy hogy ennyi ideig nem jártál itt? érdeklödött Shippou
-Szia Kagome! köszönt Kayde és Miroku
-Sziasztok. Örülök hogy látlak benneteket. mondta Kagome boldogan

A nap további részében beszélgettek és csak késö este jutottak arra a döntésre hogy majd holnap elindulnak mert beszélni kell Juryval a josnö segédjével ö talán tudja hol rejtözködnek Narakuék.

-Holnap reggel indulunk. jelentette ki Miroku
-Akkor addig én elmegyek egy kicsit lefürödni. Ti jöttök lányok. kérdezte Kagome élénken
-Kikyo.. szolt Inuyasha és nem engedte el a lányt
-Most nem tudok. felelte Kikyo
-Én megyek. mondta Sango

Megindultak a közeli tohoz. A nap lefele ment vörösre festete az eget Kagome elgondolkodva figyelte hogyan bukik alá a nap. Érdekes dolgot tapasztalt ma egész nap nem gondolt arra a rosz érzésre hogy nem áll mellete senki.

-Kagome.. Kérdezhetnék tölled valamit? kezdte Sango elgondolkozva
-Mond.
-Szoval azt akarom tudni hogy mért voltál oda olyan sokáig?
-A vizsgáim miatt. válaszolta a lány mert nem akarta most elmondani neki is mi bántotta

Sango nem kérdezett többet inkább csak csendben sétált Kagome mellet. Mikor odaértek a tohoz levetköztek és bementek a kellemesen hüs vizbe.

-Kagome miaz a hátadon? kérdezte Sango
-Nemtudom mért mit látsz?
-Csak egy hosszu karcolás. mondta Sango és megprobált hozzá érni de Kagome felsziszentett
-Érdekes eddig észre se vettem. Biztos akkor szereztem amikor Rinnek segitettem reggel. mondta Kagome csodálkozva
-Mért mi történt? kérdezte Sangó
-Nem annyira érdekes csak mikor reggel ideértem nemmessziröl sikitást hallotam, és odarohantam. Rin volt az egy sáskadémon támadta meg. Mikor észrevettem rögtön egy nyillal leteritettem azt a förmedvényt. Hála istennek Rinnek nemesett baja nekemse eddig legalábbis azt hittem biztos merkarcolt a kut amikor lerogytam a kislány mellé. kezdett mesélni Kagome
-És Sesshomaruval nem találkoztál? kérdezte Sango hitetlenkedve
-Dehogyisnem, ép azután jött amikor meghalt a sáska. Rin nevét kiabálta és mikor meglátta akor megölelte. Hogy öszinte legyek nem ugy viselkedet a lányal mint egy szolgáloval ahogy azt korábban emlitette éphogy ellenkezöleg mintha egy családtagja lett volna. mondat Kagome komolyan
-Ugy mint az öccsével? viccelödött Sango
-Nem mintha a lánya lenne. Mikor meglátta a lányt rögtön megnyugodott és a karjaiba vette. Olyan volt az egyész mintha csak egy család lett volna. Aztán megkérdezte hogy hova ment el és mikor meghallota hogy csak azért ment el mert virágot szedett mert szomorunak látta öt akkor megenyhült és amikor megtudtta hogy nekem köszönheti hogy a kislány életbe van megköszönte azt egy zokszo nélkül. mondta lelkesen Kagome

Tényleg mért szomoru? futott át az agyán a kérdés

-Csak nem azt akarod mondani hogy Sesshomaru nem gonosz? csattant fel Sango
-Nem azaz nem tudom... Fogalmam sincs de az biztos hogy ez nagyon különös volt... és ha egy gyerekkel igy viselkedik biztos nem annyira rosz... felelt Kagome
-Nemtudom Kagome. De amit most elmeséltél tényleg nem vall rá. mondta Sango

Kagome bolintott és lemerült a viz alá gondolkozni akart. Lehet hogy csak én voltam vak lehet hogy csak nem tudok odafigyelni és csak ép azért ölelte magához a lányt mert az az ölébe ugrott?! Nem nem olyan volt. Láttam az arcán valamit... itt abbahagyta a gondolkozást mert felkellet jönnie levegöétért.

-Jo a viz... mondta Kagome boldogan
-Azt látom. felelte Sango és lefröcskölte a lányt
-Sango ne játsz velem... mondta fenyegetve az ujját mutatta
-Ne? és ujjbol lefröcskölte a lányt

Egy joideig jácadoztak a vizbe mikor megunták kimentek a partra megtürölköztek és figyelték a fák tetejét. Nemakartak viszamenni nagyon jol érezték magukat a parton.

-Kagome nemrosz neked igy egyedül? kérdezte Sango komolyan

Na most vagy elmondta Kikyo amit neki meséltem vagy... hát igen Sangonak nagyon jok a megérzései. Sokmindent észrevesz rajtam. gondolta Kagome

-Az elején nagyon kellemetlen volt de már nem. Ma valahogy nem éreztem magam rosszul lehet hogy jobb nekem köztetek mint othon. felelte Kagome
-Akkor azért mentél haza?
-Igen de mint mondtam a vizsgám is szerepet játszott benne.
-És hogysikerült a vizsgád? kérdezte Sango
-Minden jo lett átengedtek. felelte Kagome és felmosolygott
-Szerintem menjünk vissza. szolt kis idö mulva Sango

Mire visszamentek már sült a vacsora és égett a tüz. Megvacsoráztak és lefeküdtek aludni. Kagomének nem jött álom a szemére lassan már két orája hasztalan probálta. Lassan felült és a falnak támazkodott csak nézte a tüz parazsát. Miután megunta a leskelödést fölkelt és kisétált. Hüvös este volt a csillagok százai boritották az egett gondolkodott hogy most hova menjen de utánna eszébe jutott az hogy ahoz a toparthoz megy ahol Sangoval lefürdött. Tetszet neki kedves kis helynek találta. Leült a topartra és figyelte a hold hogyan mutat a vizen.
Kagome mit sem sejtet arrol hogy valaki a közelben öt figyeli és gonosz tervet forgat fejében.
Kagome neszt hallot a bokorbol ezért gyorsan felált és elbujt. Nemhozott magával semmit. Egy alakot látott meg mozogni a fák között. Kicsike volt és alacsony. Mikor meglátta az alak arcát megkönyebbülve sohajtott fel. Hisz ez csak egy gyerek. De mit keres itt ilyen késön? tete fel magának a kérdést de nem mert elöjönni a bokorbol.
Szöke haja a földig ért és szoknyát viselt. Kicsit tépázott volt a külseje. Minden fele leskelödött mintha csak keresne valamit. Miután hasztalan "kereset" leült egy köre és hangosan sirni kezdett. Kagoménak elszorult a szive ahogy a kislány zokogott kikelt a rejteghejéröl és a lányhoz ment.

-Szia. szolitotta meg a lányt

A kislány felkapta a fejét és félve hátrálni kezdett

-Nyugodj meg nem bántalak az én nevem Kagome. mondta kedvesen
-Az enyém Sara. mondta szipogva
-Nos Sara mi a baj? kérdezte és közelebb ment a lányhoz
-Apa anya... el... el... nemfejezte be sirva megölelte Kagomét aki csak viszonozta azt és csitíttota a lányt.
-Tssss ne sírj nem esik bajod. Minden rendbe jön. mondta kedvesen
-Azt nehezen hinném..... mondta de hangja nem olyan volt mint az elöbb. Eltozult és furcsa lett. Kagome elakarta lökni a lányt ám az nem engedte el.
-Mit akarsz töllem engedj el! mondta Kagome erötlenül. Ugyérezte minden ereje elhagya és már mozogni se nagyon tudott. Aztán elsötétedett elöte minde

Kagome lassan kinyitotta a szemét de nem emlékezet semmire. Egy barlangba volt egyedüll mellete még égett a tüz. Mostis nagyon nehezen mozgott fájt minden része. Aztán gondolkodni kezdett. Holvagyok? Hogykerülök ide? Te jo isten már emlékszem az a kislány... És megöleltem aztán ugyéreztem elfogy minden eröm... aztán a hangja és utánna nem emlékszem. Lehet hogy még mindig nálla vagyok? Lehet hogy nemis egy kislány volt hanem valami... valami veszélyes lény? gondolatai nagyon megrémitették és egyre jobban félt. Most végtelen vagyok akárkivel szemben nem tudom magam megvédeni és aztse tudom hol vannak Inuyasháék. Megprobált erötvenni magán hogy felüljön de nem tudott egyszerüen nem volt annyi ereje se hogy megmozduljon. Még tett egy kisérletett de utánna belefáradt és halkan zokogni kezdet mig álomba nem sirta magá t.
Inuyasháéknál:

-Erre kell mennünk. mondta Inu a földön hasalva
-Inuyasha már egy orája a te megérzésedre hagyatkozunk de csak körbe-körbe járunk. mondta Shipoou

-De érzem az illatát. mondta határozottan

-Inuyasha de szerintem Kagome nem bolond hogy csak körözön itt! mondta a kis roka aminek az eredménye egy puplett a fején

-Tudom mit csinálok! mondta határozottan és megint elindult a szagok után

-Szerinted hova mehetett? kérdezte Sango aggodva Mirokut

-Nemtudom de ha örá hagyatkozunk nemis fogjuk megtudni. mondta és Inura mutatott.

-Mibajotok van velem? kérdezte dühösen a félszellem

Mindenki legyintett és othagyták a fiut. Kirara hátán a magasba probáltak nyomokat keresni de hasztalan.

-Ha valami baja esne akkor azt nem bocsájtanám meg magamnak. mondta Kikyo és megtörölte szemét.

Kagome ismét magához tért és körülnézett. Még mindig sötét volt vagy ujra nem tudta miota van itt de abba biztos volt nem ez volt az elsö este amit itt tölt. A tüz még mindig éget étel volt mellete és egy kulacs viz. Valami szalma szerü anyagon aludt. Most egy kicsit erössebnek érezte magát és fölült. Vajon ki gondoz engem? Végig nézett a karján ami bevolt kötözve bár nem is nagyon emlékezett hogy milyen sebet takar. Leszedte a kötést és megnézte a sebett. Az alkarján a böre végig volt hasitva és kékes foltok voltak körülötte. Már nem fájt neki ujra kötötte a sebet. Aztán mivel elég régota nem evett megéhezett és nekilátott a tálcára kirakot sülthalnak ivot is egy keveset és ujra lefeküdt. Különös érzésem van szerintem nem akarja megtudni az aki engem most ápol hogy ki is ö.  Érdekes de egyszer ugyis felépülök és megtudom ki az. Bár kicsit még félt de deritette az a tudat hogy valaki segít neki. Ismét elaludt.

Kagomét mésnap kora reggel madarak csiripelése keltette ugyérezte magát mintaha kicserélték volna. Mellete ismét reggeli és viz volt de most inkább nem evett kiakart menni onnan. A barlangbol kiérve a nap gyengéden sütöte arcát lágyan fulyt a szél és messziröl madárcsicsergést hallot. Mikor jobban körülnézett rájöt hogy ö ezen a hejen még soha nem járt. Idegenek voltak neki a fák és a barlang is. Aggodva figyelte a tájat hátha talál valami ismeröset ami utal ere a hejre de nem látott semmi olyat. Csak egy to volt nem is olyan messze a barlangtol. Kagome a to fele vette az irányt és mikor meggyözödött hogy a közelben senki sincs levetközött és megfürdött. Utánna visszament a barlangba. Most mitcsináljak? Nemtudom hogy holvagyok ha egyedül elindulok eltévedek és ugysincs itt aki segitene. De itt ez van ez az érdekes va laki aki nemakarja magát mutatni... Vagy lehet hogy csak eddig elkerült. Üzenetett kellene hagynom neki ha netán mégis elaludnék...

Szia én Kagome vagyok

           Köszönöm hogy segitettél és hogy megmenteted az életemet de egy olyan hejre hoztál amit nem ismerek. Azért irom

           ezt a levelet ha netalán nemakarod megmutatni hogy kivagy én azt tiszteletbe tartom... Szeretnék haza jutni de nemfog

           menni mert eltévednék. Kérlek segits valahogy!

           Mindent nagyon köszönök.

Kagome mire kitalálta hogy hogy irja meg a levelet nagyon elrohant az idö. A papirt az üres tálcára tette és egy ideig megprobált fenmaradni de nem ment mivel az unalom elnyomta.

Másnap reggel morgásra ébredt. Azthitte hogy az ismeretlen az de tévedett elég sulyosan tévedett. Kagome magához vett egy darab fát avval probálta elhessegetni a rut bestiát. Ugyanis egy elég éhes tigris szellem került az orraelé. Kagome egy ideig a bottal hadonászott de ugytünt hogy az ellenség csak "röhög a markában". Tehetetlenségében hangosan sirni kezdett de ekkor meghallot egy kiabálo hangot...

-Hé te rusnyaság ide gyere! hallota meg Rin hangját. Mivel a tigrist nem zavartatta magát ezért ugydöntött bemegy a tigrishez és elráncigálja onnan. A tigris megérezte a két kezett a farkán hártakapta a fejét és megprobálta a kislányt széttépni. Amikor a balang bejáratánál megjelent egy ujjab alak. Kagome nemsokat látott az alakbol de miután észbekapott rájöt hogy Sesshoumaru alakját látta. Sesshoumaru levágta a tigris farkát a kislányt a vállára vette és nekirontott a szellemnek. Ugyölte meg a bestiát hogy Rinnek még arra se volt ideje hogy megszolaljon.

-Kagome minden rendben van? kéredezte a lány aggodva Kagomét

-Izé... I.. Igen. dadogta zavartan

-Rin! Sesshoumaru kemény hangja vizhangzott a barlang bejárata felöl.

A lány megfordult és kiment. Kagome feltápászkodott nagyivben kikerülte a tetemet és nagynehezen beérte Rinnéket.

-Mért követsz halando? csatant fel a szellem

-Nem... nem követni akarlak de már nem vagyok beteg. És nemismerem ezt a hejet kérlek kisérjetek vissza. mondta Kagome de itt ott megremegett a hangja.

-Nem vagyok turavezetö most nem arra megyek! mondta ingenülten a szellem

Kagome nagyon félt ezért ugydöntöt csendben marad és csak követi öket. Amit levelet irt még mindig a kezében szorongatott. Biztosvagyok benne hogy ök segítettek nekem nemszabad elfelednem nekik amit értem tettek. gondolta

-Halando ne köves! mondta Sesshomaru és visszafordult a lány felé Kagome nagyon megjedt de eröt vett magán

-Tudom hogy eddig is segitetek nekem és most én ezt meghálálom nektek. Amugyis ha most elindulok biztos eltévedek. mondta félénken

-Gazdám had maradjon. Kagome nagyon okos lány biztos nemlesz vele bajod. Rin baba szemeinek a leg droidabb élölény se tudott volna ellenálni ahogy most Sessy se.

-Legyen. mondta és elöre ment

Rin megölete a lányt és boldogan ment mellete. Késö estig gyalogoltak már Rin is nagyon elfáradt de szellem nem vette észre Rin pedig nem mutatta ki. Kagome adott hangot a véleményének.

-Nem lehetne tábort verni? kérdezte határozottan

-Ne szolj bele a dolgomba halando. mondta szigoruan

-Ha nem miattam legaláb Rin miatt ted meg! mondta csendesen

-Rinnek nemszokot akadály lenni az ilyesmi. felelt dühösen vissza se nézet

-Azt csak hiszed szerinted Rin mident bir, de ö csak egy gyerek csak azért nem szol neked mert te ezt szinte elvárod tölle. Ö gyenge és törékeny! Kagome maga is meglepödött hogy kiabált a szellemmel de utánna leült egy sziklatövébe és ölébe vette a kislányt aki szinte rögtön elaludt

-Hogymerészelsz velem igy beszélni? méltatlankodott Sess de mikor visszanézet látta hogy Rin alszik

Lehet hogy igaza van ennek a lánynak... Rin még kicsi. Akkor egész idáig ugybántam vele ahogy azok az emberek akik bántották... Sesshoumarut furcsa érzés keritette a hatalmába talán ilyen soha nem érzett azelöt. Nagyon rosz érzés volt neki lerogyot egy sziklára és nézte ahogy a kislány alszik.

Kagome észrevette a szellem fájdalmát és hangot változtatott.

-Kicsit kiméletesebben kellene vele bánnod. Szerintem Rin nagyon szeret téged ezért nem mutata gyengeségét. De nagyon szépnek találom hogy segitesz neki. mondta kedvesen Kagome

A szellem nem szolt csak mérgesen elforditotta a fejét. Kagome folytatta:

-Nemakarok beleszolni nagyon sokat változtál amiota ö veled van. És nem akarlak kioktatni. Nem azért mondtam.

Eközben Jekin tüzet rakot és fél perc mulva már ropogott is a tüz. Kagome is nagyon elfáradt ezért Rinnel a karjában ö is elaludt.

Azthiszem nem kellet volna segiteni neki, de csak azért tettem mert Rin megkért. Mit tehettem volna ... De mindig amikor megkér valamire olyan mintha magamnak tenném meg. gondolkodott tovább Sessy

Iunuyasháéknál:

-Mostmár muszáj letábozoznunk. Nagyon besötétedett és ugyse találnánk meg ilyen idöben. mondta Miroku és a felhökre mutatot. A felhök eltakarták az eget és esöszag volt a levegöben.

-Szerintem itt letáborozhatnánk. mondta Kikyo

Miroku gyorsan körbejárta a barlangott és megbizonyosodott arrol hogy nem lakja azt senki. Mikor bepakolták a cucokat elmentek tüzifát keresni és élelmiszert. Mire égett a tüz már mindenki behuzockodott.

-Remélem Inuyasha tényleg othon találja Kagomét! mondta Sango aggodva.

-Szerintem nem mehetett haza egyik-naprol a másikra nem szokot eltünni. mondta Miroku

-Remélem Inuyasha megtalálja. mondta Kikyo

-Már énis nagyon aggodom érte. Inuyasha se találta meg pedig öneki jo a szaglása de aztmondta hogy egy hejen olyan mintha eltünt volna az illata. mondta Shippou

-Aludnunk kellene, mert holnap ujra keresni kezdjük! mondta Miroku

Mindenki lefeküdt egyedül Kikyo ált fel és a barlang szájjánál nézte a lehullo esöcseppeket.

-Kagome!!!!! kiabálta Inuyasha amikor nemtalálta nyitva a szoba ablakot

-Inuyasha mit keresel te itt? nézet ki az ablakon Sauta

-Kagomét.... mondta sápadtan a fiu

Sauta nem válaszolt becsukta az ablakot gyorsan lesiettet a lépcsön és beengette a fiut. A konyhában leültek és Sauta beszélni kezdte:

-Azthittem hogy veletek van Kagome.

-Nem valahova eltünt azthittem hogy haza jött. Inuyasha fogta magát és felált és már indult is volna de Sauta megfogta a kezét

-Mitörtént a növérkémmel? kérdezte Sauta aggodva

-Nemtudom egyik nap még láttuk a másik nap már nem. mondta de nem volt ideges a hangja

-És egyébként mi van vele? kérdezte Sauta

-Hogy-hogy egyébként? értetlenkedet Inu

-Malydnem egy hétig ithonvolt és nemszolt senkihez vagycsak alig. Sokat sirt és még csak a barátnöivel se beszélt. Nagyon szomoru volt és hiába beszéltem vele nem tudtam kihozni belölle mi a baja.

-Nem tudom én nem vettem észre! jelentette ki Inu és vállatvont

-Ja miota Kikyoval vagy azota nem érdekel senki! mondta a kisfiu

-Ez nem igyvan! mondta Inu határozott hangon

-Dehogyisnem lemerném fogadni hogy Kagoménak elege let belöled és az undok viselkedésedböl. Megértem ha elmenekült elölled. De esküszöm ha miattad baja esik megöllek! mondta és sirva rohant ki a konyhábol

-Te megölni engem.... ha ha  de abahagyta a nevetést. Elindult vissza a kuthoz. Tényleg elég furcsa volt az utobbi napokba de ez nem az én hibám... Nem lehet az én hibám. Egyébként is mit idegesitem magam azon mit mondott nekem ez a kis vakarcs?! Jaj nem lehet hogy igaza van? Lehet hogy miota Kikyo ujra velemvan érzéktelen lettem? Azota nem foglaklkoztat semmi csak Kikyo? Na nem ez hülyeség. Nem tudot nyugodni amit a kisfiu mondott neki jobban bántota mint azt most bevallot magának Sauta nagyon tisztelte és szeretet Inuyashát de most ez egyszerre megszünt. Szinte az utobbi napokban nem is szolt senkihez csak Kikyoval foglalkozott. Szomoruan beleugrott a Kutba de már zuhogott az esö. Sietve keresni kezdte a többieket. Kis idöután rájuk talált a barlangba. Mindenki felébredt a félszellem érkezésére.

-Mi az holvan Kagome? kérdezte elsönek Kikyo

-Nem tudom othon nincs. mondta komoran és Kikyo melé telepedett

-Szoval othon sincs akkor tovább kell keresnünk. mondta Miroku

-Aludjunk. mondta némi halgatás után Sango

-Esö szagot érzek, Jekin keres valami barlangot! szolt a szellem

Jekin pár perc után sietve megjelent.

-Nagyuram jöjön velem találtam egy helyet ahol meghuzhatjuk magunkat. mondta a kis talpnyalo

Sesshomaru fölált és megindult de utánna eszébejutott a két halando. Lehajolt Rinhez és felakarta ébreszteni de megint belehasitott az a rosz érzés lehajolt a lányért és az ölébevette, Jekint a barlangig követte letette a kislányt aki még mindig békésen aludt. Malyd visszaindult Kagoméért.

-Hé halando! mondta sürgetve

Kagome megmoccant nagyot nyujtozkodott és ismét mozdulatlan lett.

Még mindig érzem a vére szagát biztos megint felszakadt a sebe. Kimeritette ötis a nap. gondolta és lehajolt érte és karjában a barlangig vitte. Mire vissza ért Jekin addigra tüzetrakot. Sessy lerakta a lányt Rin mellé és nézte öket egy darabig malyd öt is elnyomta az álom.

Kagome másnap arra ébredt hogy reggel Rin kedvesen énekelget és a sebit kötözgeti.

-Jo reggel Kagome! mondta vidáman Rin mikor észrevette hogy Kagome éledezik

-Neked is. mondta Kagome, idegesen nézett körül észrevette hogy nem otvan ahol tegnap lehajtotta a fejét. -Hol vagyunk?    

-Tegnap Sesshomaru nagyur megérezte hogy esni fog ezért behozott minket ide. Reggel pedig utnak indult. mondta vidáman

-És mégis hova ment? kezdet ideges lenni Kagome

-Nemsokára itt lesznek Jekinnel. mondta mosolyogva -Kagome jolvagy? kérdezte Rin

-Igen. Csak zavar hogy nem emlékszem mi történt velem. mondta csendesen

-Én tudom de megigértem hogy nem mondom el. mondta Rin nyugottan

-Kérlek meséld el nem mondom meg senkinek hogy elmondtad.

A kislány gondolkozot egy darabig aztán elmosolyodott.  

-Jo elmondom. felelte vidáman

-Arra emlékszel hogy megtámadott az a kislány? kérdezte Rin

-Igen.

-Egy kaméleon szellem volt. A kaméleon az alakváltásárol hires. Az emberek erejét és vérét szivja ki. Aznap ép már táborhejet kerestünk és eszméletlenül rádtaláltunk ahogy az a rusnyaság ép a véredett itta. Sikitozni kezdtem és Sesshomaru nagyur megölte azt a rusnyaságot. Téged pedig egy barlangba vitt ahol megkért hogy kötözembe a sebeidet. Rengeteg vért vesztettél aztse tudtuk hogy életbemaradsz-e. Egy napig gyogyitgattunk de utánna meghaltál.

-Micsoda?! eset le az álla Kagoménak

-Igen, de a nagyurunk visszahozott téged. mondta csöndesen nehogy valaki másis meghalja

-Ez igaz? kérdezte Kagome kikerekedett szemmel

-Igy van. Két nap után jobban lettél és már magadhoz tértél. A nagyur pedig a lelkemre kötötte hogy nem beszélhetek erröl neked. Mihoztunk erre az ismeretlen helyre hogy Inuyasha ne találjon meg, és ne tudja kritizálni Sesshomaru nagyur teteit. mondta Rin

Kagomébe töbször megált a levegövétel a döbbentségtöl. Nemtudta elkébzelni hogy mihez kezdjen evvel a hirrel. Rin folytata

-Ö hordott neked élelmiszert és csak engem engedett a közeledbe. A barlang tetején örködött nehogy valami megtámadjon, minket pedig a barlang másik végére küldött. Csak akkor ment el amikor a közelben megjelent két tigris az egyikkel kin végzett a másikkal pedig akkor amikor engem mentett meg tölle. "szerinte engem" füzte utánna csendesen. A többit már te is tudod....

-Ezt nem hiszem el. mondta hitetlenkedve

-Pedig igaz minden szo. De arra kérlek ne meséld el hogy elmondtam neked. mondta a kislány kérlelöen

-Természetesen nem mondom el. mondta Kagome hülledezve

-Mit nem mondotok el kinek? kérdezte szigoru hangon Sesshoumaru mikor belépet

-Gazdám végre itt vagy? kérdezte és tárt karral rohant Sessy felé. A szellem fölemelte a lányt és folytatta.

-Miröl volt szo? kérdezösködött továbbá

-Hát... izé.. dadogott Kagome.

-Csak arrol beszéltem mikor még kicsike voltam és hogy a szüleimmel mi történt. mondta Rin és a falon vizsgálta a mintákat

-Aha? Sesshomaru nem hitte el amit a lány mond ezért letette és kiment. -Halando.... szolt keményen vissza Kagomének

-I..igen? nézet rá Kagome

-Gyere utánnam visszaviszlek a bolond öcsémhez! mondta határozottan

-De aztmondtad hogy nem akarsz mert neked másholvan dolgod... döbent le a lány

-Ebbe te ne szolj bele vagy velem jösz vagy itmaradsz! mondta keményen

Kagome megrebbent a kemény hangon és csak figyelte a szellem mérges pillantását.

Nemhiszem el hogy ö ilyet tenne. Vagy szegénykém beverte a fejét. Most ugybeszél velem mint egy utolso allakal mintha nem érnék semmit. Ö mentete volna meg az életemet kétszer is nem hinném.... gondolta és egy pillanatig nem nézet máshova. Mikor észrevette hogy joideje egymás szemébe néznek elkapta a fejét.

-Gazdám, mért kell elmennie? kérdezte szomoruan Rin

-Mert azt mondtam! mondta ingerülten

-Kérlek hagymaradjon még egy-két napot. kérlelte a lány

Sesshoumaru mérgesen megfordult és othagyta a két lányt.

-Most mivan? kérdezte Kagome

-Maradhatasz. mondta Rin boldogan

 Inuyasháéknál:

-Nemlehet hogy Naraku elytette fogjul? kérdezte Miroku

-Kizárt nem éreztem annak az alávalonak a szagát. monda Inu ingerülten

-Ésaztán ez már nem jelent sokat amikor két oráig a "saját farkad kergetted" mert csak körbe-körbe veztél minket. monta Shippou vigyorogva.

Inuyasa felált és Shippouhoz ment.

-Ugygondolod te hamarabb megtalálnád? kérdezte furcsa mosolyal

-Nállad biztos. bátorodott fel a kis roka

Inuyasha fejbevágta a kis rokát malyd grabancánál fogva megpörgette és messze a bokrok mögé hajitotta.

-Akkor kerezsd meg egyedül! kiáltotta utánna és visszafordult és megindult a kis rokával ellenkezö irányba. A többiek fejcsoválva követték Inuyashát

-Pedig gondolhatta volna Shippou hogy ez lesz... mondta Sango sohajtozva

 -Kagome mennünk kell. mondta Rin és meglökte a lányt hogy ébredjen fel. Már vagy két napja egyfolytában csak mennek Kagome szonélkül követe Rint és Sesshoumarut. Nem tudta aztse hogy hova tartanak de jolérezte magát segitet Rinnek mosni és minden másban. Rinnel sokat beszélgetett annál kevesebbet a szellemmel. Nagyon elutasito volt vele és durva hangon beszélt ha egyálltalan hozzászolt.

-Jo. mondta Kagome nyujtozkodott egyet és fölkelt kinn lemosta a az arcát.

Sesshoumaru és Jekin már utra készen várták a két "halandot".

-Mehetünk? kérdezte Sesshoumaru hangja most szokatlanul kedves hangja volt és még valami mosolyszerü csökevénység is volt a szája szélén.

-Persze mehetünk. monta Kagome vidáman. Örült neki hogy most itléte alat elöször látja jokedvünek a szellemet.

-Gazdám most hova megyünk? kérdezte Rin

-Megkeresük azt az alávalo josnöt. mondta határozottan

Megint egy ujjab nap telt el szimpla gyalogolással és csak este áltak meg.

-Rin nem vagy még fáradt? kérdezte a szellem

-Nem nagyuram! mondta boldogan a csöpség

-Akkor megállunk! mondta mosolyogva -Rin kérlek légy hozzám öszinte nem akarok veled ugyviselkedni mint azok az emberek akik a faluban vertek téged. mondta szomoruan

Rin nemszolt semmit csak szonélkül átölelte gazdája nyakát.

-Sesshoumaru nagyur te soha nem leszel olyanok mint azok az emberek voltak velem. mondt Rin és sirni kezdett

-Rin nem tudom mivel de ha megbántotalak ne haragud rám. mondta a szellem értetlenül és letörölte a lány szemét

-Nagyuram nem bántottál meg! mondta Rin és mosolygot egyett

Kagome boldogan nézte a kedves jelenetet. Lehet hogy megint sulyosan félreismertem valakit. Szerintem vajbol van a szive. Lehet hogy a multkor nagyon megbántottam... Aztmontam neki hogy nem figyel oda Rinre és azota sokkal kiméletesebb a kislánnyal. Nem kellet volna. Nem ismerem öt annyira hogy beleszoljak mit tesz és nincs is jogom. Hogy lehettem enyire vak?!  átkozodott Kagome magába

Pár orával késöbb elalud Rin Sessy ölében Kagome pedig egy kiszáradt fának dölve aludt volna ha tudott volna...

-Kagome mért nem alszol? kérdezte a szellem csendesen nehogy Rin felébredjen

Kagome meglepödöt elsösorban azért mert eddig mindig halando vagy szánalmas ember volt a neve (az utobbit ritkán de hallota) és azért is mert nemgondolta hogy rajtakivül még valaki fenn van.

-Csak nemtudok aludni. felelte szüken

-Miért? kérdezösködöt tovább

-A lelkiismeretem nem hagy nyugottan. mondta csöndesen Kagome

-Miért?

-Elmesélem csak nemakarom felkelteni Rint. mondta és felált

Sesshoumaru ovatosan mozgot kibontotta magát a lány öleléséböl és magamellé rakta, a prémet pedig a feje alá.

Sessy Kagomét egy toparton találta egyfának dölve. Ö is leült a lánynak háttal és egy idejig halgatott.

-Ugyérzem megin tévedtem. Megin tévesen itéltem meg valakit akit nem is ismerek. mondta Kagome

-Kire gondolsz?

-Azthiszem a multkor megbántottalak pedig nem akartalak. tért ki a válasz alol Kagome

-Engem? kérdezte a szellem csodálkozva

-Biztos vagyok abban is tudod miröl beszélek. Nemakartam. Téged ismertelek félre. mondta szomorkásan

-Engem te?! Hogy-hogy nemértem? kérdezte meglepödve. Egyáltalán mért beszélgettek vele? Mért vagyok itt? És mitakar töllem biztos vissza akar menni ahoz az idiota öcsémhez... Hát menjen nem érdekel!!!! Kiabálta magának

-Azthittem hogy gonosz és elviselhetetlen alak vagy... de ugylátom félre ismertünk mindanyian nem vagy gonosz csak kivülröl tövisek boritanak mint a rozsát de belülröl teis kedves és aranyos vagy! mondta a lány

-Hát én erre nem vennék mérget ha nagyon akarom két másodperc alat végzek veled. mondta ingerülten idegesitette a lány véleménye talán azért mert igazat mond mert kismerte öt. A szeretetet és a szerelmet emberi gyengeségnek érezte nemakart olyan hibákba esni mint hajdan az apja nem akarta hogy egy nömiat vége legyen.

-Ha megakartad volna tenni már rég megtetted volna. mondta Kagome kedvesen

-Hah.... Na és még ezenkivül mit akarsz? kérdezte ridegen

-Csak bocsánatot kell kérnem tölled. mondta

Sesshoumarut nagyon meglepte a dolog hisz neki nem sürün mondtak még ilyet. Aztse igazán tudta ere mit szoktak mondani.

-Izé... jo.. dadogta

-Azthiszem nekünk is lekellene feküdni. javasolta Kagome kis idö mulva

Kagome és a szellem visszamentek Rinhez és visszafeküdtek.

Mindenki elaludt Kagomének is sikerült nagynehezen álomra hajtani a fejét.

Másnap reggel Kagome ébredt fel legelsönek igyekezet csendben maradni nehogy felébressze a többieket. Mikor a tábortol elég távol került ugydöntött elmegy lefürdeni. Ahoz a tohoz ment ahol tegnap a szellemel is beszélgetett. Levetközöt és bement a kellemesen hüvös vizbe. Megmozsdot és egy darabig a vizben maradt miután megunta kijöt a vizböl megtürölközött de nem ment azonnal vissza inkáb leült a toparthoz. Ugyan miütött most Sesshoumaruba egyiknap lekiabálja a fejem másiknap pedig kedves... Olyan furcsa érzés amikor melletem van. Mint amikor Inuyasha melletem volt annakidelyén amikor még Kikyo nem élt... Lehet hogy most megint..... NEM kizárt belé!!!??? NEM! Tényleg Inuyasháék biztos aggodnak miattam csak ugy szonélkül eltüntem... Terelte el a figyelmét. Sesshoumaru... talán mégis.... nemtudom vagy csak nem akarom tudni?  0 gondolta tovább ám ebben a pillanatban egy sikolyra lett figyelmes és egy reccsenésre. Kagome a hang után eredt és nemis messze megtalálta a tulajdonosát a hangnak. Egy nö feküdt mozdulatalnul az egyik bokor mellet. Mikor megbizonyosodott hogy nincs sennki a közleben a nöért ment de az már nem élt legalábbis ugynézet ki a nyaka kivolt csavarodva végtagjai is elég furcsán áltak. De a nö megmozdult mozgása nagyon természetellenes és különös volt mintha a csak madzagon rángatták volna. Kagome nagyon megrémült a látványtol ezért hátralépet ketött de valaminek nekihátrált nem mert visszanézni csak bizonytalanul tapogatozni kezdett. Aztán mikor meghallota a hüvös hangott megnyugodott.

-Te mindig bajba kerüllsz?! kérdezte a szellem és lágyan megrázta a fejét és a lányt a hátamögé tessékelte.

-Kagome! szolt a bokorbol Rin -Ittvan az ilyad és a nyillaid. adta oda a lány a fegyvereit

-Rin menjetek valami biztonságosabb hejre. mondta a lány és visszament Sessy hátamögé

Eközben a nö és Sesshoumaru már javában küzdottek de nemtartott sokáig a szellem szabájosan keté hasitotta a lányt. De evvel még nem volt vége a testböl egy sárkányszerü lény bujt ki és Sesshoumaru felé száguldott a hasán jukatütve belebujt a testbe.

-Nee! kiáltotta Kagome

Sesshoumaru fájdalmas szemekkel nézet Kagoméra majd térdre rogyot és feje lebukott. Kagome az ilyát szoritotta malydnem sirva fakadt nemtudta most mi lesz, aztán oda akart menni a szellemhet hogy segitsen neki. Eközben Sesshoumaru feje ujra felemelkedett de már nem ugyanazok a szemekbe nézet a lány mint az elöbb. Aztán torz hangon megszolaot:

-Én Keromaru vagyok Naraku egyik eldobot inkarnáciolya ha most békénhagysz ebben a testben benneteket nem bántalak...

-Abbol nem eszel hagyd békén mert keservesen megfizetsz!!!! kiabálta Kagome magábol kikelve elövett egy nyilveszöt és a szellem lábába szurta. A szellem háta megemelkedett és kirobbant belölle Keromaru. Keromaru megfordult a levegöben és visszafordult Kagome ujjab nyilat huzott elö és Keromarura irányitota.

-Megmondtam hogy hagy békén.... most meghalsz!!! kiáltotta Keromaru

Kagome nem tétovárott a nyilat belelötte a kis sárkányszerü "izébe" és az rögtön eltalálta Keromaru leeset és már mozdulatlan volt amikor Kagome mégegynyilat vett elö és beleszura a már mozdulatlan Keromaruba.

-Sesshoumaru jolvagy? kiáltotta Kagome de mire megfordult a szellem talpon volt és egy ugyanolyan ocsmányságal harcolt mint az elöbb Kagome.

-Kagome menj innen! kiáltotta a szellem. Kagome nem mozdult inkább a szellem hátamögé ált és letérdelt malyd egy nyillvezöt szurt a földbe ami pajzsot alkotot köréjük. Uttánna Kagome meglátta hogy a Sesshoumaru alig áll a lábán rengeteg vért vesztet és még a kardot is alig birta magaelöt tartani. Kagome tétovázás nélkül megfogra a szellem kezét és segitet neki a kardot tartani. A szellem egy pillanatra hátrafordult és a lány szemébe nézett. A tekintetében félelem, elszántság és bátorság volt. Pont mont apám tekintete... mikor apám utoljára ment el.... soha nem jöt vissza... gondolta és visszafordult.

-Souryuuha!!!! kiáltota hangosan. A kard ereje hatalmas rombolást végzett a tájban persze az ellenségis hamuvá éget. A hatalmas erö fákat csavar ki a hejéröl és szintem a környezö hejeket letarolta egyedül az a hej volt ép ahol Kagome és Sesshomaru áltak és a pajzs mögötti hej.

Kagome harsányan kiáltozni kezdet:

-Megcsináltad!!! káltotta de a szellem ahogy elengedte a kezét össze esett

Kagome villámgyorsan mellé rogyot és összekaparta.

-Jekin!!!! kiabálta félutnál a tábor fele ahogy vonszolta a szellemet a földön

-Mitcsináltál a nagyurammal? kérdezte Jekin csipösen

-Ha nem csinálod amit mondok akkor veled teszek olyat hogy aztis megbánod hogy megszülettél!!! kiabálta Kagome magábol kikelve -Szegy azonnal gyogyfüvet!!!!! kabálta még mindig Jekin vállatvont elment gyogyfüvekért

Kagome a tábolrig vonszolta Sesshoumarut Rinnel aki idöközben jött segiteni. A táborban Kagome bekötözte a kisseb sebekeket csak a hasán lévö sebet hagyta ki. Mikor Jekin visszajött Kagome a gyogyfüveket kifözte és a kötést bele ásztatta malyd a hasánlévö sebet is bekötötte.

-Azthiszem készenvagyok! fujta ki magát Kagome

-Szerintem mindez csodafelesleges volt:!  jegyezte meg Jekin kárörvendö hangon

-Ezel mos mire célzol?! kérdezte Kagome ingenrülten

-Azért mert ha a kardját melléteszed nem lessz semmi baj... okoskodot nagyképüen Jekin

-És ezt csak most mondo?!! Te patkány!!! kiabálta magábol kikelve és akkorát vágott a talpnyalo fejére hogy az kétmétert repült egyenesen egy fának. Kagome a szellem mellé hejezte a Tenssaigát egy ideig figyelte de utánna elálmosodot de nem mert elmenni a szellem közeléböl mostmár félt ettöl a hejtöl. A szellem mellére hajtotta a fejét és elaludt ahogy a kis Rin a másik oldalán.

Sesshoumaru nemsokára magáhoztért. Erössebnek érezte magát, körbenézet akkor vette észre a két lányt a két oldalán. Minden sebe be volt kötözve és Kagome kezén az ö vére volt. Visszhajtotta a fejét és lehunyta a szemét. Joérzés járta át a lelkét nemtudta miez de nagyon boldognak érezte magát tölle.
Inuyasháéknál:

A csapat minden tagja már nagyon feszült volt lassan már egy hete nem tudtak Kagoméröl semmit. Sango és Shippou sokat sirtak Inuyasha is nagyon ideges volt és sokszor kiabált Kikyoval ok nélkül. Miota Soutával beszélt állandoan rosz kedve volt. Senkihez nemtudott normálisan beszélni.

Inuyasháék ép tábort vertek egy kis tisztáson mikor Kikyo hangosan felzokogott:

-Nemlehet hogy meghalt? kérdezte Kikyo

-Nem!! orditotta Inuyasha

-Lehet hogy visszament Kayde falujába? kérdezte Miroku tanácstalanul

-Tegnap néztük ott.... mondta Sango elkenödve

-És ha Kougánál néznénk meg? kérdezte Shippou

-Akkor menjünk! pattant fel Inuyasha.

Ha Kagome ott van darbokra tépem azt a bolhafészket és nemfog érdekelni ki mit mond. gondolta Inu

 -Kagome. szolt csendesen Sesshoumaru a lány a fiu mellkasán ébredt elsönek nagyon zavarba jött de amikor rájöt hogy az magáhztért nemérdekelte semmi a szellem nyakába ugrott és magához ölelte. Csak akkor gondolt bele mit is csinál mikor a szellem a ledöbentségében még levegötis elfelejtett venni. A lány fülig pirult és elengedte a szellemet.

-Ö..ö... ö.. azthittem valami bajod eset... dadogta Kagome zavartan

-Jolvagyok... izé köszönöm. mondta a szellem is de hidegvérétt most nagyonnehéz volt megöriznie

-Kagome azthiszem esnifog a esö... mondta a szellem mintha ez lenne a legfontossab dolog amit mondani tudna

-Igen?! De most szép csillagos az ég. mondta Kagome

-Az lehet de esöszagot érzek. mondta Sessy

-Akkor keresek egy barlangott. mondta Kagome de a szellem nem engedte felálni

-Jekin keressetek egy hejet ahol meghuzhatjuk magunkat. Rin és Jekin egyszere bolintotak.

-Kagome köszönöm a segitségedet nélküled nem ment volna... mondta csendesen

-Nem kell mit hálálnod azokután amit értem tettél.. mondta Kagome de legszivesebben leharapta volna a nyelvét amiér ilyeneket beszél

-Miért tartozol? gyanakodott a szellem

-Elmeséte Rin mitörtént velem. mondat Kagome mosolyogva

-Ö... ö... mindent?

-Igen. bologatot Kagome -De nem értem hogy mért tetted?!

-Nem tudom énsem talán azért mer Rinnek nagyon sokat jelentesz és... ugygondoltam izé... segitek... dadogta a szellem idegesen

-Mindenesetre mégis az életemet köszönhetem nekde. mondta Kagome szomoruan remélte hogy a szellem nemcsak Rinmiatt mentette meg az életét kétszer is.

-Viszont megkell kérnelek valamire. vált Sesshoumaru arca komolyra

-Igen... mondta bizonytalanul Kagome

-Ha visszatész a bolond öcsémhez nem beszélhetsz rolla. mondta Sessy fenyegetö hangon

-Egy ideig nem akarok visszamenni hozzájuk jolérzem magamm melleted... azaz melletetek! javitotta ki azonnal -Amikor ott vagyok velük mindig szomoru vagyok, lehet hogy észrese vették hogy eltüntem... Mindegy most nem érdekel... Legalább aggodnak értem egy kicsit. Eddig mindig én áldoztam értük, most végre jolérzem magam itt ahol vagyok. mondta boldogan Kagome

-Mért már nemszereted az öcsémet? Eddig együt voltatok?! értetlenkedett a szellem

-Sesshoumaru miütött beléd? Olyan más lettél. Aranyos vagy, amugy már a testvéred Kikyot szereti több mint két honapja hogy ujra együt vannak miota az égkö visszakapta az erejét azota Kikyo ember lett és teljes életet él Inuyasha mellet. mondta Kagome komoly hangon

-Ugyhallom ez még mindig nagyon bánt... monta a szellem

-Nem!!! Tévedsz nem azbánt csak miota Inuyasha és Kikyo, Miroku és Sango egybejöttek nem szeretek ot lenni. Magányosnak éreztem magam. Nem számit.. nem érdekes! mondta és a földet kezdte vizsgálni érezte hogy a hátán végigfut a hideg és a szemét köny homályositja...

-Itt addig mardsz ameddig akarsz. jelentette ki Sessy

-Nagyuram kövessetek. mondta Rin