3. rész
Elvállás

-Gyerünk erre! kiabálta Inuyasha a földön szaglászva

-Jo menjunk. kiabálta Kirara hátárol Sango és Miroku

-Sietnünk kell ha aztmondod hogy a testvéred szagát is érzed Kagome mellet. mondta Kikyo aggodva

-Biztos hogy az ö szagukat érzed és nem a sajátodat. viccelödött Shippou

Inuyasha rohanni kezdet nem törödve avval mitmond a kis rokadémon. A levegöben Kirara hátárol a többiek jöttek.

-Kagome.. Ébredj fel. szolt halkan Sessy és a lány kezére rakta a kezét. Kagome még mindig a hátán volt de még aludt mikor megérezte a szellem kezét akkor riadt fel.

-Mi a baj? forgatta a fejét értetlenül

-Semmi de letáborozunk itt. mondta a szellem és letette a hátárol a lányt

-A többiek holvannak? kérdezte aggodva Kagome

-Csak tüzifáért mentek el. mondta a szellem és a lány szemébe nézett

Kagome is fürkészni kezdte a szellem szemét és észre se vette hogy az arcuk közelit a másikéhoz. Már érezte az arcán a fiu lehelletét amikor Rin kiáltására lettek figyelmesek. Kagome és Sessy rögtön elkapták a fejüket.

-Itt a fa! mondta vidáman és letette a földre. Ö észre se vette hogy a lehetö legröszabkor jött.

-Jo! mondta szomoruan Sesshoumaru. Kagome észrevette a szomoru hangot és mellé bujt malyd átölelte.

-Köszönöm. mondta Kagome csillogo szemmekel

Jekin hamarosan meggyujtotta a tüzet. Rin Sessy mellet aludt el a szellem pedig a lány kezét fogva.

Reggel Rin és Kagome ébredtek fel elsönek.

-Rin menjünk fürdeni. sutogta Kagome és elengedte a szellemet de a szellem keze nem eresztette Kagome ujjajit. Kagome elmosolyodot és Sesshoumaru arcához hajolt malyd megpuszilta. Sessy elengedte a lánykezét. Rin mosolyogva figyelte a történteket. A tofele mente beszélgetni kezdtek.

-Kagome te szerelmes vagy Sesshoumaru nagyurba? kérdezte Rin kiváncsian

Kagome meglepödött a kérdésen de gondolkozás nélkül válaszolt rá.

-Igen! mondta komolyan. Te jo isten ezt én mondtam? Hát mégis igaz? Tényleg szeretem?! Sesshoumaru... Szeretlek.. gondolta Kagome

-Akkor az anyukám leszel? kérdezte Rin

-Hát.. ha teis ugyakarod. felelte Kagome

-Igen. Igen Igen! kiabálta Rin boldogan

Még nem értek a tohoz amikor Kagome meghallota Sango hangját a tábor felöl.

-Nem. Istenem add hogy ne ök legyenek. mondta hangosan Kagome -Rin kérlek maradj itt! kiáltotta Kagome és rohanni kezdett a tábor felé. Mikor odaért Sesshoumaru és az öcse küzdött. A többiek csak figyelték.

-Kagome, végre hogy megvagy? szolt Sango és átölelte barátnöét

-Itt vagyok. mondta Kagome és hangosan felzokogott

-Mi baj? Kagome... csak nem bántott? kérdezte aggodva Miroku

Kagome hirtelen felkapta a fejét mert Inuyasha kiáltot:

-Most meghalsz!! kiabálta Inuyasha

Kagome ellökte magátol Sangot és a csatázok fele sietett. Amikor oda ért rögtön Inuyasha elé ált, szembe Sesshoumaruval. Kagome könnyes szemekkel nézet Sesshoumaru szemébe. Pár pillanatig igymaradtak malyd a szellem megmozdult. Fölemelte a kardott egy elegáns mozdulattal eltette azt.

-Malyd legközelebb megöllek! vetette oda a félvérnek malyd Kagome szemébe nézett. Kagome minden mozdulatát figyelte a szellemnek aki a kezét a szájjára tette. Kagome értette mintakar evvel mondani.. Sesshoumaru éntöllem soha nemtudja meg Inuyasha. Halgatok. gondolta a lány malyd ovatosan bolintott és szivéhez szoritotta a kezét. Sessy egy gyors mozdulattal eltünt a többiek szeme elöl. Inuyasha neki akart rontani ám Kagome megfeszitette az ilyát és kilöt egy nyilveszzöt ami hatástalanitotta a kardott. Inuyasha és a többiek meredten néztek Kagomeéra. Legelsönek Inuyasha rontot neki a lánynak.

-Elment az eszed? üvöltözött a félszellem

-Hagy békén!!! kiabálta vissza Kagome és térdere rogyva hangosan sirni kezdet.

Mindenki értetlenül figyelte a lányt. Nemtudta senki hogy mi baja van.. De az látszot rajta hogy nagyon szenved. Igaz nem tudta mibaja de Sango odament barátnöjéhez és átölelte. Kikyo és Miroku is igyekezet vigasztalni a lányt. Egyedül Inuyasha volt még nagyon mérges.

-Hogy tehettél ilyet én csak megakartalak védeni. Jotakartam neked! mondta még mindig elég döhösen Inuysha

-Akkor tettél volna nekem jot ha soha nem találkozunk!!!!! orditotta magában Kagome

-Megvédeni engem? Ne nevettes. Csak a saját baromságaid érdekelnek nem az hogy mi van a másikkal.. Egy öntelt önimádo hülye vagy akit egyedül csak saját maga érdekel!!! orditotta Kagome ahogy a torkán kifért és összekapkodta a cuccait és rohanni kezdett a kuthoz ammi 2 napnyi járásra volt onnan. Nemnézett semerre nemakart semmit csak othon lenni egy napba került még a kutig elért eközben egyszer se ált meg. A kutba is ugyanavval a lendülette ugrott bele és fölsiettet a szobájába bezárta a szobaajtott és lefeküdt a kanapéra ott ahol Sesshoumaru is aludt. Hangosan zokogni kezdett. Istenem soha nem fogom látni! Fölkelt a kanapérol és a táskája mellé lépet elöszedte belölle a babát ami Sesshoumarut ábrázolta. Visszament a kanapéhoz lerogyor és a falhoz huzóckodott. Szorosan ölelte meg a kis babát és megint zokogni k ezdett. Soha... gondolta. Malyd lassan elaludt.

Két nap telt el anélkül hogy evet volna vagy kimozdult volna a szobájábol. Nemérdekelte semmi legtöbször aludt amikor nem akkor sirt. Harmadik nap éjszaka lesétált a konyhába mivel már több napja nem evett emiat egy kicsit roszul érezte magát. De mikor odaért hogy egyen valamit hányingere lett. Azért mégis letömött pár falatott a torkán. Fölált az asztaltol és visszament a szobájába. Bekapcsolta a rádiot ami halkan szolt eszébe jutott az a nap amikor itvolt a szellem akkor is bekapcsolta a magnot. Utánna eszébejutottak azok a képek is amikor még nemtudta hogy ö mentette meg az életét. Hoszan merenget a szellemröl és minden percröl amit vele töltött el. Már nem voltak könyei mert az utobbi idöben mindet elsirta. Ezért csak ült maga elé meredve a babát a kezében szoriva és emlékezet ameddig el nem aludt.

Negyedik nap reggel kiment ahol már tudták hogy othon van de eddig nem zavarták öt. Ép mindenki reggelizet amikor Kagome komor arcal lépet be a konyhába.

-Szasztok. mondta szomoruan malyd leült

-Szerbusz. mondta az édesanya mosolyogva bár legszivesebben sirva fakadt volna Kagome látványán. Kialvatlan szemei és vörös szemalja az orra is teljesen piros volt a papirzsepkendö miatt.

Az édessanya lerakot a lány elé némi ennivalot. Kagome nekilátott evet egy keveset de utánna abbahagyta a mosogatohoz lépet és belerakta a mosatlant.

-Hagyd csak lányom malyd én elmosogatok. mondta vidámságot eröltetett magára

-Köszönöm. mondta Kagome és felsétált a szobába

A nap további részét ismét a négy fal között töltötte. Milenne ha átmennék hozzá? Nagyon hiányzik... Szeretném ha a közelembe lenne. Mért is kellet nekem találkozni Inuyasháékkál. Ha aznap nem megyünk el reggel fürödni akkor nemtörtént volna meg. Joblet volna ha akkor velem jön. Akkor mondtam Rinnek is elsönek hogy szeretem. Mennyi minden lehetett volna máskép... gondolta Kagome Lassan kezdett megnyugodni de még mindig nagyon rosszul érezte magát ezért lefeküdt aludni. Azota a kisbaba nélkül nem mozdult sehova mindig vele volt. Másnap reggelig aludt.

6. fejezet

Megtalált boldogság

Kagome késö este kölönös álom ébresztette azt álmodta hogy valaki figyeli öt az ablakhoz lépet kinézet hátha talál valami érdekeset. De csak a sötétséget látta. Kiment a házbol a babával a kezében. A kutig sétált. Tudta hogy nem mehet át mert akárki otlehet a csapatábol és most nincs kedve magyarászkodni. Leült a kut mellé és csak figyelte a kutat. Istenem mennyi minden történt azota... Inuyasha és én azthittem szeretem. De utánna Kikyo vissza jött akkor még csak mint föld és hamu volt. Aztán szép lassan mindent elrontott köztünk. És vége lett. Aztán Naraku állitolagos halála és amikor rájöttünk hogy még mindig él. Amikor megszereztök a teljes égkövet és Kikyo ujéletre kelt. Kikyo és Inuyasha ismét egymásra találta. Istenem Miroku és Sango esküvöje... Ök is nagyon szerett

'e9k egymást. Else hiszem annyi minden történt velem. Aztán jött Sesshoumaru... Soha nem gondoltam volna hogy ö lesz aki malyd ujra megszolaltassa a szivem. Milyen szép napok is voltak. Pedig még csak megse csokolt... Ha akkor Rin nem jött volna oda már talán azon is tull lennénk. Lemerném fogadni hogy Rin elmondta amit neki mondtam... a lányom? Mien fiatal anya vagyok. mosolyodott el napok ota elöszzör de utánna megint lehervadt a mosolya. Ötse látom mostmár soha... gondolta és szemei könybe lábadtak.

Nagyon hideg let ugydöntött inkáb bemegy és lefekszik aludni. Mivel már napok ota csakis a kanapén aludt most se tett máshogy. Lefeküdt és elaludt. Másnap reggel édes anya hangja kelltette.

-Kagome én vagyok az. szolt az anyukája

Kagome kidörzsölte a szemeit fölkelt és kinyitotta az ajtott.

-Szerbusz lányom. mondta az édes annya.

-Szia. felelte Kagome egyhanguan

-Beszélnem kell veled. kezte az asszony és leült a kanapéra. Kagome is mellé telepedett.

-Mond anya. kezdte szomoruan

-Van itt valaki aki szeretne veled beszélni. mondta mosolyogva az édes annya

Kagome nagyon ideges lett bár ezt probálta eltitkolni de azért elég csunyára sikeredett:

-Mond meg Inuyashának hogy ne merjen ide jönni és hogy hagyon engem békén. Soha nem megyek vissza abba a világba pláne nem miatta. mondta Kagome feszülten

-Lányom... sokszor van oyan hogy tanácstalannak érzi magát az ember. De hidd el meglehet oldani mindent egy a lényeg ne itélj elhamarkodottan. Fontos hogy átgondold mikor mit teszel. Kislányom én vakon megbizom minden döntésedben ezért nem is faggatlak. Én tudom hogy te nagyon érzékeny vagy de aztis tudom hogy erös és céltudatos. Amit egyszer elhatározol az soha nem adod fel. Tudom hogy akárhogy is döntesz azt jolteszed... ezt rádbizom. Csak tudnod kell aztis hogy a családodra bármikor számithatsz. Lányom... nem Inuyasha van itt. mondta csöndesen az asszony és felemelte az ágyrol a babát és Kagome kezébe nyomta. Kagome szeme felragyogott fölpattant a kanapérol és megpuszilta édesannya arcát. Malyd lerohant a lépcsön mikor észrevette hogy a szellem nincs a konyhába kirohant a kertbe és a kuthoz vette az irányt. Malyd észrevette a szellem alakjá t de nem lassitott egyenesen a szellem karjaiba zuhant és szorosan ölelte magához malyd ismét sirni kezdett.

-Kagome, mi a baj? Mért sirsz? kérdezte Sesshoumaru kedvsen és a kezét a lány arcára tette és letörölte a lány könnyeit.

-Szeretlek. mondta Kagome

-Tudom énis szeretlek Kagome. mondta és megcsokolta a lányt

Rin drága Rin mindent elmondtott. gondolta Kagome és viszacsoklt

-Azért nem tudtam eddig jönni mert Inuyasha álandoan a kut mellet mászkált tegnap este megunta és elment... mondta és magához szoritota a lányt.

-Sesshoumaru Rin holvan? nézet rá aggodva

-Kagome ne aggodj a lányunk jolvan. Elvittem Kaydéhez. mondta a szellem

-Gyere menjünk be. mondta Kagome és bementek a házba kézen fogva

Senki nem szolt csak mosolyogva köszöntek a többiek a szellemnek és Kagomének is malyd Kagoméék fölsétáltak a szobába. Mikor Kagome kinyitotta az ajtot Sessy csak akkor vette észre a kezében a babát.

-Ez végig veled volt? nézet rá Sesshoumaru

-Nem akartam nélküle sehova elmenni... mondta Kagome

-Nem is kell de énnekem sokkal szebb babám van. mondta és ölébe kapta a lányt Kagome megölelte Sesshoumaru nyakát és megcsokolta. Kagome nagyot sohajtott.

-Mi a baj Kagome? kérdezte aggodalmasan a szellem

-Nagyon szeretlek csak éppen nem tudom hogy mutassam ki... bujt közel Sessyhez

-Malyd én megmutatom... felelte Sesshoumaru és letette a lányt a kanapéra



Másnap reggel Kagome sikitására riadt fel a család és persze a szellem. A nagypapa és persze Sauta segitökészen rohantak fel Kagome szobájába be is jöttek volna ha a lány nem zárta volna be szerencsére az ajtot.

-Kagome valami baj van? kérdezte nagypapája idegesen

-Nem dehogy... csak... egy... egér! mondta a lány és magárakapot egy köpenyt

-Mi baj Kagome? mosolygot a szellem és látta hogy Kagome idegességében les-fel járkál

-Nézd... nézd meg a karodat.... mondta a lány remegö hangon

-Igen Kagome a karom jol van... mondta miután átvizsgálta az amugyis tökéletes végtagot

-Sesshoumaru én... én a másikra gondoltam... mondta és remegö ujjal mutatott a másik karjára

A szellem nehezen találta a szavakat söt még a vér is megfagyott benne egy pillanatra.

-Ez lehetetlen... hogy történt... mi ez...

Kagome csak most fogta fel az egészet.. nem érdekelte már hogy mitöl van ez az egész az volt a lényeg hogy a szellem arca a döbbenet után felragyogott.

-Nemérdekes!!! mondta a lány és átölelte a szellemet

A szellem megrészegedve a boldogságtol ölelte át Kagomét és már nemfoglalkozot semmivel. Utánna gondolataiba mélyedt: Neki köszönhetek mindent visszakaptam tölle mindent az életemet.. Apa mostmár értem... Kérlek egyszer bocsásd meg nekem ezt... Apa te mindig itt leszel melletem. Gondolta és az arcán egy könycsep folyt végig.

-Kagome nekem holnap vissza kell mennem. mondta Sesshoumaru csendesen -Most neked kell döntened. Velem jösz? kérdezte Sesshoumaru és mélyen a lány szemébe nézet

-Istenem azt hittem hogy nem engeded meg hogy visszamenjek veled hogy titokban tartsd az öcséd elött... Az a lényeg hogy nem hagylak el soha! Sesshoumaru én jobban szeretlek mint az életemet. mondta és a fiuhoz simult

-Tudod mit Kagome nem érdekel a bolond öcsém véleménye... azt hisz amit akar az én döntésem. mondta komoly hangon

-Akkor egyértelmü hogy veled maradok. mondta a lány és hangosan nevetni kezdett

-Mért nevetsz? kérdezte mosolyogva a szellem

-Csak elképzeltem Inuyasha képét amikor harcoltok és én elöjövök a semmiböl és csak egyszerüen megmondom neki hogy fekszik és akkor vége lesz a csatátoknak. mondta nevetve de hirtelen abbahagyta a nevetést és komoly arcal nézett Sesshoumaru szemébe. -Kérlek szépen igérd meg azt hogy nem ölöd meg a barátaimat hogy nem bántod Inuyashát se.

-De csak miatad. dünyögte a szellem

-Nagyon aranyos vagy, kár hogy csak egy-két alak ismeri a te igazi oldalad. Szerintem ha kicsit közvetlenebb lennél... de itt félbeszakitotta a szellem mert kezét a lány szájjára tette

-Kagome te keveset tudsz a világunkrol és annál kevesebbet a szellemekröl... Ha én mindenkivel közvetlen lennék kihasználnák és nagyon hamar végeznének velem, és azokkal akik körülöttem vannak. mondta Sessy

-Igazad van. mondta Kagome és átölelte

-Gyere menjünk le reggelizni. mondta a lány kis halgatás után. Fölált és felöltözködöt nem tet máshogy a szellem se. Lementek a konyhába megreggeliztek.

-Sessy menjünk el a városba mutatni akarok neked valamit. mondta a lány boldogan

-Rendben. ált fel az asztaltol Sess

-Várj egy kicsit igy nem mehetsz el. Ez a ruha tul feltünö. malyd végig nézet a szellemen -Nagypapa, mitgondolsz apa mérete nem ugyan ez? kérdezte nagyapját

-De igen. kacsintott az öreg majd karon ragadta Sessyt -Gyere majd keresünk neked valami ide illö ruhát

Fél oráig voltak oda a szellem társaságában és csak utánna jöttek ki a szobábol. Kagomének malydnem leesett az álla amikor meglátta kedvesét. Rövid fekete ujju inget viselt kieresztet felsö gombokkal aminek a legalján két apro sárkány volt két oldalrol, és egy élére vasalt hofehét nadrág volt rajta fekete cipövel. A karján pedig egy sportos karora volt.

-Kö... Köszi nagypapa. mondta Kagome lélegzet visszafolytva -Gyere menjünk mondta és karon ragadtta a szellemet

Kagome vidáman feszitet "a fiatal egyetemista" mellet. Bár külsejét nem sikerült kevésbé feltünövé tenni bár ez Kagomét nem zavarta annál inkább az hogy mindenki csak a szellemet nézi. Kagome szorosan karolva ment a fiu mellet.

-Kagome... te nem korházban vagy? kérdezte Ayumi

Kagome csodálkozva nézett a három barátnöjére észre se vette hogy elment melletük.

-Sziasztok Eri Yuka Ayumi de örülök hogy látlak benneteket. Eddig a korházba voltam csak most engedtek ki. mondta bizonytalanul Kagome

-Azthiszem be kellene mutatnod valakinek. mondta Eri és csodálkozva figyelte a magas fiut -Mindegy nem fontos azthiszem inkább nem zavarunk van jobdolgod is mint velünk beszélgetni..

-Igen biztos nagyon elfoglalt vagy. mondták egyszerre és elsiettek a helyszinröl

-Ök a barátnöim voltak. mondta némi halgatás után Kagome de észrevette hogy mellete a szellem nem figyel oda és egyre idegesebben tekinget jobra-balra.

-Mért bámulnak minket annyira ezek a halandok? Mi érdekes van rajtunk? kérdezte Sessy ingerülten

Kagome csak most vette észre hogy az utszában szinte mindenki Sesshoumarut figyeli. Szinte megált még a kocsis forgalom is a gyalogosak pedig egyszerüen megáltak és mereven néznek a szellemre.

-Rajtunk...? Rajtad. Hát te. mondta a lány és elrántotta a szellemet és futni kezdtek

-Hova megyünk? értetlenkedet a szellem

Kagome csak akkor szolalt meg amikor elhagyták a környéket és egy park környékén áltak meg.

-Hat ide. mondta Kagome és csodálva nézet szét. Körös-körül csak fák voltak nem volt a közelben semmi jármü és a levegö is joval tisztább volt. Egy szökökut ált a park közepén. Egy-két pad volt lerakva a kut körül és alig volt 2 ember.

-Ez tényleg szép. mondta Sessy a szökökutat nézve

Kagome fáradtan ült le a padra malyd magamellé huzta a szellemet is és a vállára hajtotta a fejét Sessy pedig átkarolta a lány derekát. Sokáig ültek igy csenben malyd beszélgetni kezdtek. Kagome sokat mesét a saját világárol. Mennyi dolog történt vele és a barátaival Kikyorol és Narakurol. Sesshoumaru elmesélte neki hogy mi történt testvére és öközte. Azt amikor még gyerekek voltak és hogy mennyire ragaszkodott az apjához és mien kegyetlen volt az annya és hogy ammiat lett ö is ilyen. Arrol hogy találkozot Rinnel és hogy a testvérével se volt mindig ilyen rideg. Nagyon sokáig beszélgettek már délután lehettet amikor Kagome ugydöntöt elmennek valahova ebédelni és utánna megmutat neki mindent, igaz a mozgolépcsöre és a metrora nagyon nehéz volt felcibálni de végülis felment de anyira idegne volt neki az érzŕ 9s hogy nemgyözte szoritani a lány karját. Késö este érekeztek vissza Kagoméék házához. Halkan felmentek a szobába mert már mindenki aludt. Kagome mikor beért fáradtan dölt le az ágyra nagyon kimeritette a séta. A szellem is leült a lány mellé. Mindketten hangos nyávogásra lettek figyelmesek. Kagome az ajtohoz sietet és kinyitotta

-Cic cic cic. Gyere Buyo. mondta és magához szoritotta a kövér macskát

-Mi... mi... mi a nyavaja az? mutatott a cicára félénken

-A cicám. mondta a lány mosolyogva

-Nem tüntetnéd el innen?! kérdezte idegesen

-De Sessy ö csak egy cica. felelte

-De olyan goromba szemekkel néz. mondta a szellem

-O o o a Nagy Sesshoumaru csak nem megjedt egy ostoba cicátol? kérdezte kicsit gunyosan a lány nevetögörcsbe rándulva

Kagome nevetet egy ideig de utánna letette a macskát és kitessékelte.

-Inuyasha nem fél tölle. mondta Kagome elgondolkodva

-Ö a pokoktol fél. mondta nyugottaban

Kagome ismét nevetni kezdett.

-Ha ezt tudtam volna... mindegy malyd Kikyo megtudja egyszer... Kérlek várjmeg itt mingyárt jövök csak le kell fürödnöm.

Kagome kiment a szbábol és fürdövizet engedett magának, malyd elnyult a forro vizbe. Azthiszem az életem tökéletes... Soha nem voltam még ennyire boldog ez a két nap volt életem legszeb napja... és éjszakája. Soha nem kell semmitöl se félnem. Azthiszem szeret engem. Olyan dolgokat mesélt el amit azelöt senkinek. Egyvalamitöl mégis tartok... milesz ha Inuyasha és ö megint verekedni fognak? Remélem nem hiszik malyd azt rollam hogy elárultam öket. Sango.. ö az aki a legjobb barátnöm mintha csak a testvérem lenne.. Remélem nem mérges rám.

Lassan felöltözködött malyd benyitott a szobába ahol a szellem csendesen aludt. Kagome mosolyogva lépet a szellem mellé lefeküdt mellé végig simitotta az arcát és átkarolta malyd ö is elaludt.

7. fejezet

Ujrakezdés


Másnap reggel Kagome ébredt fel elsönek. Utánna nemsokkal Sessy is felkelt. Lementek reggelizni és Kagome elbucsuzott a családjátol malyd felrohant a táskájáért.

-Kagome szeretnék neked mondani két valamit. mondta a szellem a 500 éves fa alat ahogy indultak vissza a kuthoz

Kagome leült a padhoz malyd mellé huppant Sessy is.

-Mit szeretnél mondani? érdeklödött Kagome

-Tudom hogy most ugytünik hogy nagyon megváltoztam. De attol tartok ha visszamegyek ugyanojan hideg leszek mint amikor megismertél. De azt szeretném ha tudnád ha néha odát nem vagyok ilyen attol fügetlenül ugyanugy érzek irántad. mondta Sesshoumaru

-Én azt tudom... És nem vagy hideg csak hüvös és énnekem teljesen mindegy hogy mosolyogsz-e vagy nem az a lényeg hogy itt... /tetet a kezét a szive felé/ boldog legyél. És szeres... mondta és rámosolygot -És mit akartál még mondani?

-Hát igazábol nem mondani szerertnék hanem kérdezni szeretnék valamit.

-Halgatlak. nézet rá érdeklödve

-Ö... ö.... Te szerelmes vagy még a bolond öcsémmebe? kérdezte bizonytalanul Sessy

-Hogy kérdezhetsz ilyen butaságokat? Ha még szerelmes lennék belé hogy lennék képes veled... Ne kérdez ilyeneket?! mondta kicsit idegesen

-Csak... nem tudom... én... dadogot a szellem

Kagome elmosolyodot látta menyire zavarbajöt Sessy.

-Csak féltékeny vagy? kérdezte furcsa tekintetel

-I... Igen. valotta be

-Hát nem kell. mondta és átkarolta a fiut és megcsokolta

Eközben valaki a szent fa ágai közül dühösen ugrott le, de eddig Sesshoumaru se vette észre hogy valaki leskelödik utánnuk.

-Kagome te mit keresel itt? kérdezte hangos üvöltözéssel Inuyasha

Kagome rémülten enngedte el a szellemet és a hátamögé ugrot. Inuyasha dühösen folytata:

-Mért árultál el minket. Azt hittem megbizhatunk benned... Undorito vagy!!! üvöltötte minden erejével

-Inuyasha te ebbe ne szolj bele!!! kiáldtotta Kagome mikor egy kicsit öszeszedte magát

-Mi az hogy ne szoljak bele?! Napok ota alig alszik a csapatunkban valaki!!! Shippo napok ota obégat Sango se tudott már egy hete aludni!!! CSERBEN HAGYTÁL MINKET!!! kiabálta ahogy a torkán kifért

-Te korcs idefigyelj hagyd abba itt a cirkuszt mert nem állok jot magamért. csatlakozott a vitába Sesshoumaru is

-Te Te... Na ne nevettes eddig azt hajtogattad hogy milyen undorito egy halando... Te Te egyszoval fogdbe a szádat!!!!! nézet Inuyasha lekezelöen a bátyára

-Hogy beszélsz velem te korcs? kérdezte most felsöbséges hangon Sessy

-Inuyasha halgas végig!!! mondta dühösen Kagome

-Én halgassalak végig?! Te egy árulovagy!!! Nem vagyok kiváncsi rád!!! Inuyasha olyan dühös volt még soha. Kagomét nagyon bántották a szavai de arrol ö nem tehetet hogy meghalt és napokig nem tért magához.

-Inuyasha, te nagyon sokmindent nem tudsz!!! Nincs jogod megitélni engem mikor nemtudod hogy mi történt! kiáltotta Kagome szomoru hangon

-Tudod mit nem is érdekel mi történt. Te egy roszvérü árulo vagy!!! mondta Inuyasha üvöltve. Szemei szinte vérben forogtak retentö mérges volt

-Hogy mersz igybeszélni velem? háborodott fel Kagome el se hitte mit mond neki a félszelem

-Mostmár aztán tényleg álitsd le magad te korcs!!! mondta Sesshoumaru dühösen ha Kagome nem kérte volna meg hogy ne ölje meg a félvért már rég megtette volna. A türelme neki is véges volt és már az idegeit teljesen tulfeszitette ahogy ez a nyomorult beszél vele és Kagomével

Inuyasha elökapta a Tessaigát és fenyegetve bátya képpébe tartotta

-Te ebbe ne szolj bele mert nem lesz jovége! kiáltotta idegesen

Sesshoumarut retentöen idegesitette hogy a kard alug 20cm van elötte. Öis elöakarta venni a Tokidynt de Kagome a karjára tette a kezét.

-Kérlek. sutogta a lány. Sessy nem mozdult csak idegesen a félvérre vettete szemét

-Inuyasha ted el a kardot!!! üvöltöt a lány

-Na neked meg ebbe nincs beleszolni valod!!! üvöltött Inuyasha

-Fekszik fekiszik fekiszik fekszik!!!!!!! kiabálta mérgesen Kagome

Inuyasha egy hangos puffanással a földre csapodott idegesen üvöltözöt ahogy a torkán kifért. Kagome a kardot felemelte.

-Látom már teljes mértékben behodoltál a bátyámnak mert egy olyan szellemre akarod bizni a Tessaigát aki embereket mészárol!!! kiabálta Inuyasha hangosan a földben tapasztott fejel

-Inuyasha te addig ne szolj bele mit akarok csinálni ameddig nem tudod!!! kiáltotta a lány szomoruan. Lehajolt Inuyashához a kardott pedig a hüvelyébe tete. -Sessy hagy magamra vele egy kicsit. nézet rá könyes tekintettel Kagome

A szelem meglátta a lány szemeit és bizonytalanul bolintot.

-Nem lesz semmi baj! Megtudom magam védeni. nyugtatta Kagome. A szellem bement a házba és leült az ebédlöbe

-Inuyasha én nem akarok veled veszekedni! mondta valamivel nyugottab hangon Kagome malyd leült a padra

-Hah. Nem érted a lényeget napok ota keresünk hogy hol a pokolba vagy... te te pedig a bátyámmal enyelegsz aki az ellenségünk?! kiabálta még mindig a félszellem

-Még mindig nem tudsz semmit!!!!! kiabálta dühösen Kagome -Legalább egyszer halgas végig az életben!!! orditotta a lány

Inuyasha nem szolt egy szotse csak halgatott a lány rájött arra hogy ez nálla azt jelente hogy elmondhassan amit szeretne.

-Inuyasha amikor eltüntem én csak egytoparthoz indultam. De amikor odaértem megtámadott egy kaméleon démon. Kislány alakot váltott és én bedöltem neki... nagyon sujosan megsebesültem... mondta a lány szomoruan. -Ha akkor aznap nem talál rám Rin és Sesshoumaru meghalok... Elvittek egy messzi barlangba és egy napig ápoltak hátha meggyogyulok. Egy barlang mélyén ébredtem pontosan 4 nap után. Késöb tudtam csak meg hogy én már halot lennék ha a te "gonosz" bátyád nem addta volna vissza az életemet mert annyi vért veszitettem hogy meghaltam minden eröfeszitésük ellenére!!! mondta dühösen Kagome -És ha tudni akarod mért voltam oda még azon kivül is elmondom... Azért mert megakartam hálálni nekik hogy megmentette a "gonosz" bátyád egy egyszerü halando életét kétszer is!!! mondta könybelábad szemekkel. -Amikor haza akart kül denni rájöttem mért titkokolta hogy ki mentet meg... Azért hogy Te ne tudd öt lenézni ezért!!! mondta dühösen. -Inuyasha mostmár nem érdekel mit gondolsz rollam. A te dolgod. de leggközeleb kicsit jobban gondold meg kiket bántasz meg és kinek mondod hogy árulo. mondta siros hangon. Felált a padtol a varázslat megszünt ami Inut a földhoz szegezte de nem kellt fel azonnal. Kagome siros szemei mégegyszer visszapillantotak. -Üzend meg a többieknek hogy szeretem öket. mondta és szemeibe könyek gyültek és berohant a házba.

Inuyaha sokáig otmaradt a földön retentö büntudat hasitott bele nem tudta mit tegyen. Nem értet semmit gondolatait probálta hejrerázni. Kagome meghalt a testvérem visszahozta.... Nem elszököt hanem csak meghalt én meg aztvágtam a fejéhez hogy árulo és semmit nem szoltam.... mégcsak azt se hogy bak... Visszamenjek bocsánatott kérni? De biztos a bátyám vigasztalja... Hisz amikor ideértem övele csokolozzot. Szerelmesek??!! A bátyám... És amikor megakart támadni akkor is csak a vállát érintette meg és és ... nem történt semmi. Hiszen nem támadott meg... Aval gyanusitottam meg hogy a kardott neki akarja adni... És és roszvérünek mondtam... pedig csak szerelmes... De honnan tudhatam volna? Igen talán elsönek tényleg megkellet volna halgatnom mit mondana... Tessék Kagome aki melletem volt akkoris amikor Kikyo már velem volt menyiszer segitett nekem a csapatnak a többieknek Kikyonak és nekem... pedig én csak kihasználtam... azért mert látta az égköszilánkokat... Azthiszem most veszitettem el a legjobb barátom. hirtelen nagyon szomoru let minden egyes szo amit most Kagome szemére vetet talán jobban fájt neki mint Kagoménak. Lassan feltápászkodott a földröl és szeméröl letörölte a sarat és a könyeket. Mikor meghallotta a lány hangos zokogását ösze szorult a szive. Ösze szedte minden erejét és lassan a kut felé ment. Lehajtott fejjel nézte a földet és mikor a kuthoz kullogot felált a peremére és utoljára vissza nézett. Halkan motyogott valamit az orra alat amit csak a pok hallot ami a kut peremét fonta háloját..

-Bocsásatok meg...

Kagome sietve futott fel a szobába édes annya utánna akart menni de a szellem megragadta a karját és gyengéden visszahuzta.

-Most ne. mondta határozottan és visszaült az asztalhoz

Kagome anyukája siros szemekkel nézet a szellemre igaz nemsokat tudott a dologbol csak azt hogy Inuyasha itt volt ordibáltak egymással és Kagome bögve rohant fel a szobába és még mindig sir. Igaz hogy nemsok hijja volt hogy a lánya utánn ne siessen de ugydöntött nem teszi ha ez az alak azt mondja biztos job lesz neki most egy kicsit egyedülmaradni.

Sesshoumaru orákat várt még megszünt a sirás utánna pedig a szipogás is abbamaradt végre és lassan felment a szobába. Kagome az ágyon feküt szemei levoltak hunyva de a szellem tudta jol hogy nem alszik (a szabájtalan légzéséböl). Lassan benyitott és leült az ágymellé és csak csöndesen figyelte a lány arcát.

-Nemtudtam hogy itt van... miota itvagyok azotta rosszabb a szaglásom a sok füst miatt. magyarázta Sessy

Kagome szemeiböl kicsordult még egy könycsepp.

-Nincs.. semm.. semmi baj. mondta elcsuklo hangon

-Gyere ide. mondta a szellem és kitartotta a két kezét a lány felé. Sessy az ágynál térdelt. Kagome összeszedte magát és felkelt agya széléhez ment és a szellem nyakába borult és megint sirni kezdett.

-Hallotad mit mond rám?! Hogymondhatott ilyet annyiszor mentettem meg az életét és öis az enyémet... hogyképes ilyet mondani?! sirta elmagát megint

-Kagome nesirj... nyugtatta a szellem és Kagome fejét simogatta

-Azt hittem hogy a barátom.... hogy számithatok rá... erre árulonak mond, és azt mondta hogy roszvérü vagyok. És tudod mi bánt a legjobban hogy mindent komolyan gondolt... Soha nem beszélt velem ilyen gülölettel a hangjában... zokogot még mindig Kagome

-Kagome most elmondtad neki az igazat az biztos hogy evvel alaposan megsebezted... hidd el minden jora fordul. mondta Sesshomaru és átölelte Kagomét.

-Nem érted... én nem akarom hogy a barátaim utáljanak és nem akarok nekik fájdalmat okozni... nem ezt érdemlik töllem de nekik is megkell érteniük azt hogy én téged szeretlek. mondta kicsit nyugottaban

-Kagome ha a világ pokollá változik és csak elenségek lesznek mindenhol én akkoris melleted leszek ahogy a "lányod" Rin is. mosolygott a szellem és a lány arcát felemelte és megcsokolta.