8. fejezet

Béke

Pár orával késöbb Kagome már teljesen megnyugodott és már nem sirt elmesélte hogy miket mondott Inuyashának és aztis megtudta Sessy hogy nemmondta el mifolyik most kettöjük között. Kis idö mulva lement az édesanyához is és vele is elbeszélgetett egy darabig... de ugy hogy elmondta a többieknek is. Sauta ezután mégjobban megutálta Inuyashasát. Néhány ora mulva Kagome ismét elbucsozott a családtol mert ugydöntött hogy nem érdekli semmi visszamennek a többiekért és a "lányáért" hisz ha a többiek utálják is attol még Rin szereti öt.

-Kagome biztos hogy ezt akarod? kéredezte Sessy a kuthoz érve

-Igen! Szeretem Rint mégha odaát találkozunk Inuyashával akkor is. mondta és megragadta a szellem kezét és ugy ugrottak a kutba. Mikor kimásztak csodálkozva látták a csapatot Sango Miroku és Shippou Kikyo Inuyasha és Rin na meg Jekyn is otvolt és a jo öreg Kayde.

Kagome rettegve figyelt szét tudta jol hogy most mind ömiatta vannak itt. Mindenki öt figyelte és a szellemet.

-Kagome... istenem de boldog vagyok hogy nincs semmi bajod!!! kiáltotta Sango és a karjaiba futott

Kagome könyezve tekintett szét barátai közt. Malyd visszaölelte Sangot.

-Hát nem haragszotok rám? kérdezte könyezve

-Már mért haragudnánk? kérdezte Kikyo

-Azért mert csak ugy eltüntem. felelte lehunyt szemekkel Kagome

-Inuyasha mindent elmesélt... mondta Shippou a lány nyakában

-Khm... köszürülte Kikyo keményen a torkát

Inuyasha aki eddig a hátérbe volt most elöjött a képén hatalmas tenyérnyomok és a fején is egy csomo pup volt. Kagome elöt megált kezét a hátamögöt tartotta és csak mereven a földet nézte. De nem mozdult. Ebben a pillanatban Kikyo Sango és szinten mindenki köszörülni kezdte a torkát a fiu még mindig nem mozdult. Kikyo egy nyilat vett elö egy láthatatlan mozdulatta jol beledöfte a fiu lábába aki fájdalmas arcal térdre hullot.

-Ka... Kagome.. én én izé... halgatott el de egy erös köhintés a hátérböl megint szora késztette. -Szoval bocsás meg... mondta félénken

Sesshoumaru aki eddig csak figyelte az eseményeket hangos nevetésbe tört ki... Eddig még eltudta valahogy folytani a feltörö kárörvendést de most aztán minden kijöt belölle.

-Te te? de nem tudta folytatni a nevetés folytogatta

Inuyasha nem messze volt attol hogy fel ne keljen és neki ne roncson a fölényeskedö bátyának de megigérte jobbanmondva megfenyegették ha valami olyat mer tenni amivel megharagitja Kagomét nagyon sulyosan kikap. Ezért csak türte tovább a megalázást és ismét Kagomére figyelt aki szomoruan nézet a fiu szemébe.

-Kagome... ez... ez a tiéd... mondta és egy virágot tartott a lány elé.

-Inuyasha köszönöm... és elvette a virágot -Inuyasha kérlek kelj fel. mondta csendesen.. Én... Nagyon megbántottál. De Inuyasha én tudom menyire önfejüvagy és makacs... és aztis tudom hogy nekem is szolnom kellet volna hogy ez történik de nem volt rá idöm. Nagyon sokat harcoltuk egymás mellet. És sokat köszönhetek nektek. Egy párszormár meghaltam volna ha ti nem vagytok... Inuyasha én nem haragszom rád csak soha nem mondj ilyet többet mert ez nem igaz... mondta mindezt könybenuszo szemmekel és felsegitette a hanuyut

-Kagome szerintem itt a legföbb idelye hogy mesélj nekünk egy nagyot. mondta Sango mosolyogva

-Jo csak mégvalami... Tudom nem lesz könyü választani de ha aztakarjátok hogy veletek legyek akkor ezt elkell viselnetek..

-Haljuk Kagome? szolt Miroku

-Szeretném ha Sesshoumaru és Rin is velünk jöhetne. mondta és Rinhez lépet és megsimitotta a fejét

-Kagome amit Sesshoumaru és Rin tettek veled azzal kiérdemlik azt hogy velünk legyelnek mégha ez egyeseknek nem a legnagyobb vágyuk... mondta Kikyo fölsöbséges hangon és Inuyashára nézet a szemei szinte villámokat szortak.

-Ugye Inuyasha? kérdezte Sango a hangja mintha csak zenget volna. Egyértelmü kérdés volt de a hang a választ is tartalmazza.

-Igen... mondta Inuyasha megalázottan

-Szoval akkor egycsapat vagyunk? kérdezte vidáman Kagome és a csapatra nézett aztán a pillantása Sesshoumarura tévedt aki nehezen tudta elfolytani a kárörvendését. A lány érdekes csillogást vett észre Sessy szemében látta benne hogy Kagomét bárhová követné foleg ha melletük ilyen idioták vannak mint az öccse. Sessy lágyan bolintott és átölelte a lábánál toporgo Rint.

Páróra mulva eltávolodtak a falutol. Ujra utnak indultak Inuyaha terve szerint a josnö segédje felé... Nemsokat sétáltak Kagomének világossá vált hogy Kayde miat találtak rájuk mert Inuyasha felismerte Rint. Ezalat az idöalat Inuyasha végig csendben menetelt. Kagome viszont egész nap Sango és Kikyonak mesélte mitörtént vele és halgatta hogy velük mitörtént, csak késö este áltak meg.

-Tulajdonképpen most hovamegyünk? kérdezte Sessy hidegen

-Aki Naraku mellet van josnö, annak a segédjéhez készülünk. szolalt meg Miroku

-Értelmetlen. jelentete ki a szellem

-Ezt meg hogyérted? döbent le a szerzetes

-Hagyad már. Nemlátod hogy csak okoskodik. csatant fel Inuyasha

-Drága öcsém ugylátom én egy lépéssel mindig elötted járok. mondta fölényesen Sesshoumaru

-Evvel mire célzol? kérdezte ingerülten Inu

-Ahoz neked semmi közöd. mondta a szellem és elforditotta a fejét

-Ha tudsz valamit el kell mondanod. mondta Miroku

-Ha Kagome akkor nem került volna veszéjben a josnöhöz mentünk volna. Tudom hol rejtöszködik a josnö. mondta magabiztosan

-Ez igaz? És hol van? kérdezte Miroku

-Ugyan mért mondanám el? kérdezte és lekezelöen nézet öccsére és a férfira

-Sesshoumaru nagyur... én tudom. Azért mert már egycsapat vagyunk! mondta Rin boldogan

Sessy bolintott a lánynak

-A sikolyerdön tul van. Öhozzá indultunk csak Kagoménak haza kellet mennie. zárta le a témát és egy fánakdölve probált elaludni

Eközben Kikyo és Sango faggaták Kagomét a toban.

-Kagome te szerelmes vagy Sesshoumaruba?! kérdés let volna de nem kellet kérdezni látni lehetett.

-Ezt honnan veszitek? nézet a két lányra pirongva

-Inuyasha mesélte hogy ép csokoloztatok amikor rátoktalált. magyarázott Sango

-Meg amugyis lehet látni. nevetett Kikyo -Csak a vak nem veszi észre. Még mostis pirosvagy mint az alma.

-Szoval mesélj. kezdte Sango

-És mit? kérdezte pedig tudta mire kiváncsiak

-Csak az elején. Mesélj el mindent. mondta Sango

-Az elején hát jo. Arrol tudtok hogy elmentem a tohoz. Megtámadtak. Rin észrevett és mint utobb megtudtam haldokoltam egy napig probáltak magamhoztériteni, de nem ment meghaltam. Sesshoumaru támasztott fel a Tensaigával. Titokban elvitt egy messzi hejre hogy elrejcsen Inu elöl hogy netudja öt kritizálni. Ételt hordott nekem és nemengedte hogy megtámadjanak. Nem engedte hogy lássam öt tehát fogalmam se volt kisegit nekem. Mikor felerössödtem akkor megtámadott egy tigris az egyiket az én tudtom nélkül ö ölte meg a másik már a barlangban járt és megtámadott volna de ö megmentett. Rájöttem hogy végig ö segitett nekem. Azért maradtam vele hogy segitsek neki.

-Jo oké ez mind szép és jo de mitöl lettél belé szerelmes? türelmetlenkedett Kikyo

-Párnappal ezek után láttam elöször mosolyogni. Nagyon kedves volt velem. Azelött csak halando voltam akkor hallototam a nevemet az ö száljábol. Aznap este történt mégvalami.... titokzaskodott Kagome

-Mi? kérdezte izgatottan Sango

-Büntudatom támadt mert elözö este durván bántam vele. Ö nagyon szereti Rint de én aztmondtam neki hogy kiméletlen vele és hogy csak azért nem mondja hogy fáradt mert tiszteli Sessyt. Nagyon megbántottam. Aznap este korán áltunk meg Rint kérdezte hogy fáradt-e. Sessy megmondta a kislánynak hogy soha nem akar ugyviselkedni mint ahogy vele bántak azok az emberek akik kidobták a falubol. Aznap este beszélgettem vele bocsánatott kértem tölle azét amit mondtam neki. Azthiszem ezvolt az elsö nap amikor ugyéreztem... hogy valami vonz negem hozzá.

-És még mi volt? kérdezte Kikyo furcsa mosolyal

-Másnap elmentem fürödni de valamit észrevettem egy halott nö volt furcsa kitekert nyakkal. Már halott volt legalábbis azt hittem felkelt és elkezdett mozogni. Nagyon megrémültem hátrálni kezdtem de nekiütköztem Sessynek. A nöt legyözte de annak a testéböl kirobbant egy kis sárkányszerü micsoda egyenesen Sessy felé száguldot az a kis dög és a hasába kötött ki. Nagyon megrémültem féltettem öt. Azt mondta hogy ö Naraku egyik számüzött inkarnácioja. Keromarunak nevezte magát.

-Mi... Naraku? De hisz neki már nincs hatalma. döbbent meg Sango

-Hallottad azt mondta számüzött... Lehet hogy még akkor csinálta amikor még az égkö nálla volt. mondta Kikyo

-Az lehet. Kagome hogytudtátok legyözni azt a kis dögött? kérdezte Sango

-Nyillat szurtam Sesshoumaru lábába kilyöt belölle a szellem és nekem támadt. Megöltem mire visszanézetem Sessy talpon állt egy ugyanolyan vakarcsal küzdött. Nyilat szurtam le elé és láttam hogy nagyon gyenge nembirta magaelött mégcsak a kardját se megtartani. Hát segitettem neki, megfogtam a kezét és legyöztük azt is. Mikor elengedtem összeset. Elvonszoltam a táborig bekötöttem a sebeit. Mire végeztem énis elfáradtam és elaludtam csak azt nem tudtam hol alszom... Csak másnap reggel tudtam meg....

-Rajta aludtál el? csattant fel Sango

-Igen. Szoval arra ébredtem hogy a nevemett ismételgeti. Nem tudtam miért de nagyon megnyugtatott hogy jolvan... a nyakába ugrottam örömömben. Késöbb jötem rá hogy ez még nem az az idö. Innentöl fogva minden megváltozott. Rintöl kaptunk egy-egy babát. Engem és ötábrázol. Volt nállunk egy napig. Az utolso nap estéjén a hátán vitt én elaludtam csak este keltem fel. Rinnék tüzifáért voltak. Malydnem megcsokolt, de jött Rin.

-Na ne. mondta dühösen Kikyo

-Másnap reggel jötetek ti. Mi akkor ép fürödni mentünk Rinnel. Neki elmondtam mindent hogy szeretem Sessyt. És van egy lányom. Rin anyukája vagyok.

-Mostvallotad be nekünk is. nevetet Sango

-Tudom... Aznap jötettek ti is. Tudjátok mi történt. Négy napig nem láttam azthittem soha nemfogom látni... De tévedtem azért nemtudott jönni mert Inu folyton a kut körül volt. Rin mindent elmondott neki... Mikor megláttam a karjaiba estem.

-Megcsokolt? kérdezték izgatottan Sangoék

-Igen... felelte bizonytalanul a lány

-És....? tették fel a kimondatlan kérdést

-Miaz hogy és? kérdezte Kagome de tutta jol mire gondolnak

-Kagome!!! szoltak rá hangosan

-Igen. mondta lesütött szemekkel elpirulva leste a vizet

Sango és Kikyo ezt a választ várták ám mégis meglepte öket ez az egész... "A nagy Sesshoumaru egy halandoval" kicsit furcsa volt. A hosszu csendett Kikyo törte meg:

-Azthiszem eléggé kiásztatuk magunkat... szolt rekedten

-Kérnék tölletek valamit... ha lehet ez maradjon hármonk közt... mondta Kagome

Sango nembirta viszatartani ezért kitört belölle egy mondta:

-Szerintem kilenc honap mulva ugyis mindenki megtudja... mondta nevetve és erre Kagome teljesen elpirult

-Azthiszem vissza mehetünk... mondta Kagome fáradtan

Mire visszaértek már mindenki aludt Kikyo lefeküdt Inuyashával szembe. Sango pedig Miroku vállára tette a fejét. Kagome mosolyogva tekintet körül de szeme megakat a gnomon aki a tüzet vigyázta hozzálépet és a kezét a vállára tette.

-Jekin. Menj aludni most ugyse tudnák semmit se pihenni. sutogta

-Jo. sutogta a kis talpnyalo hálás szemekkel

Kagome szembefordult a tüzzel és gondolkozni kezdett. Valyon tényleg állapotos leszek... De akkor csak félszelemeket szölök. Sesshoumaru utálja a félszellemeket. Lehet hogy a saját fiját is utálja malyd... Kagome annyira kécségbeeset ezektöl a gondolatoktol hogy halkan sirni kezdett. De nemvolt elég halk... Sesshoumarunak kipatantak a szemei és látta hogy kedvese sir. Csendesen felált a lány hátamögé került leült és átkarolta a lányt.

-Kagome mi a baj? kérdezte aggodva

-Félek... mondta és könyei a szellem karjára potyogtak

-Nem kell félned... Én mindig melleted leszek. sutogta és ovon szoritotta magához a lányt

-Nem érted, ha egyszer gyerekünk lesz te utálni fogod mer csak egy "korcs" lesz? kérdezte elcsuklo hangon

-Kagome.... ö az én fiam... hogy mondhatnák ilyent a saját véremre? kérdezte komoly hangon

-Sessy. Inuyasha is a salyát véred... mondta halkan a lány

A szellem magával szembeforditotta a lányt és arcát fölemelte

-Kagome tényleg gyerekeink lesznek? kérdezte és szemei felragyogtak

-Nemtudom... De te örülnél neki? kérdezte a lány reménykedve

A szellem szavak hejet egy csokkal mondott el mindent... hogy mennyire örülne egy kisgyreknek és ha Kagome örökre vele maradna

-Remélem olyan erös hanoyuim születnek mint az öcsém. mondta a csok után a szellem

Kagome felfogta az üzenetett ö már nem utálja a testvérét...

Eközben valaki végig hallotta a beszélgetést. Persze erröl senki nemkiván értesiteni senkit... Inuyasha volt az. Kagome tényleg szereti a báttyámat... Azt mondta Sesshoumaru hogy olyan gyereket akar mint én. Kagome tényleg igazat mondott. Bár nemvallota be magának de nagyon jolesett neki amit a báttya szavai. Lehet hogy egyszer lesz igazi családom? végül evve a kérdéssel aludt el. Kagome is lassan megnyugodott a szellem karjaiban aludt el. Reggel az egész tábor hangos kiabálásra kelt. Kikyo kiabált magábol kikelve.

-Hova tünt az égkö?! kérdezte és mindent felforgatott magakörül

-Micsoda?! Elhagytad az égkövett? kiabálta magábol kikelve Inuyasha

-Inuyasha nyugodj le... Nem kell kiabálni Kikyouval. mondta Miroku

-Tegnap este még a nyakamba volt az égkö most meg nem találom sehol se. mondta remegve a papnö

Kagome nyugodtan ébredt Sesshoumaru karjaiba. Mikor meglátta hogy Inuyasha csunyán beszél Kikyouval és dühösen ordibál nagyon mérges lett.

-Fekszik!! mondta Kagome és Kikyouhoz fordult. -Kikyou mi történt?

-Nemtalálom az égkövet!!! mondta siros hangon Kikyou

-Mért nem tudsz rá jobban vigyázni? kiabálta a földön hasalva Inuyasha

-Inuyasha... mondta Kagome fenyegetö hangon -Egy kicsit maradjatok csendben. mondta és körbetekintett malyd Rinhez lépet -Megmutatod a gyöngyöt? kérdezte és a kislányra mosolygott.

Rin remegö kezekkel nyujtotta oda az égkövet Kagomének.

-Ugye nem csináltam semmi rosszat? kérdezte reménykedve a kislány

-Hol találtad? kérdezte Kagome és megpuszilta Rin arcát

-Ugyan hol? Hát el... de nem tudta befejezni a mondatott a félszellem mert Kagome félbeszakitotta

-Fekszik!!!! Ne bántsd a lányomat!! mondta Kagome szigoruan

-Reggel találtam ahogy elmentem fürödni. Kagome ugye nem csináltam rosszat hogy elhoztam ezt a láncot? kérdezte megbáno arcal

-Dehogy is.

-Hazu... csatant fel Inu de most mindenki egyszerre válaszát hallotta

-Fogd be!

-Add oda Kikyounak a követ ö hagyta el. mondta szeliden a lánynak és a kezébe adta az égkövet.

-Tessék. mondta Rin Kikyounak és a kezébe nyomta a szent követ -Ne tessék haragudni. mondta bizonytalanul.

-Nem haragszom inkább köszönettel tartozom. mondta Kikyou mosolyogva -És tegez nyugottan.

9. fejezet

Meglelt ellenség

 

Napok telltek el és csak mentek elöre. Mindenki csendes volt nemtudtak mitkezdeni az ujj hejzettel Jekint és Rin nameg Shippout visszaküldték Kayde falujába mert ha tényleg megtalálják Narakuékat nagyon nehéz lesz megbszabadulni töllük... Közel voltak a céljukhoz de nemtudtak olyan gyorsan haladni mint amikor Sesshoumaru és Kagome mentek egyedül. A testvérek napok ota nemszoltak egymáshoz. Sesshoumaru ha belekötött az öcsébe az csak pislantott egyet és tovább ment.. Nemtudta elfelejteni amit Kagomének mondott a bátya. Valahogy ugyérezte nemképes a békülést kezdeni ezért csak nemtörödött vele nemszolt bele a dolgaiba és nem vitázott vele. Már nagyon közel jártak a sikoly erdöhöz...

Aznap reggel Kagome kelt fel elsönek Sesshoumaru ölében ébredt. Mozsdani indult a közeli tohoz. Ovatosan lefejtette magárol a szellem karjaitt. Amikor elért a közeli folyohoz gyorsan levetközött és bement a vizbe... De ép mikor feljött a vizböl hangos zörejt hallot a bokorbol kezeit magaelékapta és lejjebukot a vizbe hogy ne lássák meg.

-Ki az? kiabálta remegve

-Nyugodj meg csak én vagyok... szolt egy hang és utánna elölépet Sesshoumaru is

-Szolval csak kiváncsiskodsz? mondta a lány megnyugodva

-Ö ö ö nem, csak meghallotam hogy elmentél és azthittem hogy valami bajod lesz... szoval csak aggodtam miattad. mondta a szellem

-Tudok magamra vigyázni már nagykislány vagyok... De azért köszönöm... mondta és kisétált a vizböl malyd egy türölközött kötött magára.

-Én azért mégis jobban szeretem ha melletemvagy.... szorosan melletem. mondta és közel huzta magához a lányt

-Ugylátom felolvadt a jég... azt mondtad hideg leszel. mondta és átkarolta Sesshoumaru nyakát.

-Azt szeretnéd ha hüvös lenék? mosolyogta Sessy

-Dehogy is. mondta Kagome és megcsokolta de történt valami... Nagyon elgyengült ugyérezte minden ereje kimegy a lábibol hogy elnehezülnek a pillái és alig kap mégcsak levegöt is, utánna egyszerüen eszméletét vesztette. Sesshoumaru csak tartotta a kezében a lányt és nemtudott vele mihez kezdeni. Kétségbeesetten szolongatni kezdte a lányt de nemsikerültfelébreszteni. Karjaiba vette és elkezdett vele futni a táborig mivel nemnagyon volt joban senkivell ezért öcsének szolt.

-Inuyasaha! szolt neki és megrázta a vállát mert még mindenki aludt

-Te... tessék? szolt bizonytalanul

-Segítened kell azthiszem Kagome bajban van.... mondta remegö hangal Sesshoumaru

-Mi a baj? kérdezte Inuyasah de amikor meglátta Kagomét a karjaiba nem kérdezösködött

-Sango! kiáltota

-Tessék? Mitörtént Kagomével? nézet a lányra

-Nemtudom csak ép fürödnivolt és miután kijött a vizböl össze eset.. Ugye nem komoly? kérdezte agodva

-Honnan tudjam? kiáltotta dühösen Sango -Amugy meg jolenne ha kimenétek innen... meg akarom vizsgálni. mondta hangosan.

Már mindenki kiment a barlangbol ahova bevitték a lányt. Sesshoumaru fels-le járkált olyan ideges volt. Mikor kijött Sango a barlangbol kicsit megkönyebbülve tapasztalta a lány mosolyát.

-Mitörtént vele? kérdezte aggodva

-Szerintem ha bemész hozzá ugyis megtudod. mondta Sango mosolyogva

Sesshoumaru gondolkozás nélkül berohant a barlangba és Kagome mellé ment.

-Jol vagy? kérdezte aggodva

-Sango nem mondta?

-Nem. Mit kelletvona mondani? kérdezösködöt a szellem feszülten

Kagomének felragyogott a szeme malyd felkelt és megölete Sesshoumarut

-Gyereked lesz. sutogta a fülébe

Sesshoumaru elfelejtett levegötvenni olyannyira ledöbbent hogy egyszerüen nemjutott eszébe...

-Ez komoly?! kiabálta és a levegöbe emelte Kagomét és megpörgette

-Igen! kiáltotta Kagome -De ne pörges mert szédülök! mondta nevetve

A szellem soha életébe nem volt ilyen boldog mint most, legszivesebben mindenkinek elmesélte volna hogy gyermeke lesz de nem tehette könnyen kihasználták volna ezt az ellenségei és ezt nem engedhette.

-A többieknek azért elmondhatom? kérdezte Kagome elgondolkodva mert a szellem elmondta neki hogy ezt titokba kellene tartani.

-Ök a barátaid! mondta mosolyogva

Kagome kiszaladta a barlangbol mindenki aggodva pillantott rá.

-Kagome jol vagy? kérdezte Kikyou

-Hát... ennél jobban nem is lehetnék! mondta boldogan

-Akkor mi volt a baj? kérdezte Miroku

-Semmi különös de van valami amit elkel mondanom nektek. folytatta bizonytalanul Kagome. -Szoval hát én... Sango inkább mond el te. háritotta a feladatott barátnöjére

-Mondjátok már el mi a baj? Remélem nem vagy beteg. mondta Inuyasha Kikyout ölelve

-Nyugi Kagoménak semmi baja. Bár ezt nem nekem kellene elmondani de legyen... Kagome állapotos.

Mindenkinek egyszerre eset le az álla. Kikerekedet szemekell néztek hol a lehendö apára hol Kagoméra.

-Hát gratulálok. mondta rekedten Kikyou

Kagome mosolyogva nézet végig barátain és olyan boldog volt hogy legszivesebben mindenkit átkarolt volna. Mindenki a lányhoz ment és átölelte öt. Gratuláciok halmazait kapta.

-De kérlek benneteket erröl ne beszéljetek másnak. Tinektek elmondtam mert ti a barátaim vagytok. Nagyon sokminden köt hozzátok és mindegyikötöket szeretlek. nézet végig a többieken

-Kagome ez szinte természetes hogy nem mondjuk el mitörtént...

-És szerintem mi is elégsokmindent köszönhetük neked.vette átt Kikyou Sangotol a mondatott

Egy pár orával késöbb a csapat tovább indult nem vesztegetheték az idöt miután Kagome rábeszélte a többieket hogy ne küldjék vissza öt Kayde falujába. Ezn a napot nemsokat tudtak haladni Sessy álandoan Kagome után ment egy perc egyedülétet se nagyon adott neki, most mégjobban féltette mint amikor még nemtudott a gyermekéröl. Az ö ötlete volt hogy menjen vissza a faluba Kagome mert féltette öt és a kicsit. Napok teltek el jobban mondva majd két hét. Elsö napokban nagyon nehéz volt. Kagome állando jellegel szédült, hányt vagy gyenge volt. Aztán abba maradtak ezek a tünetek.

A sikoly erö végénél táboroztak le aznap éjjel. Már mindenki nagyon fáradt volt pedig már nemmesze volt a kastélytol. Kagome nemmesze észre vett egy tavat a tábortol.

-Mindjárt jövök elmegyek lefürdeni mert már két napja nem találtam valami rendes fürdöhejet... panaszkodott a lány

Sesshoumaru felált hogy kövesse Kagomét de az vissza küldte.

-Nem kell követni mindenhova. mondta Kagome

Sesshoumaru lehuppant egy fatövébe és megprobált aludni mikor a testvére lépett elé.

-Régen nem beszéltem Kagoméval de ugye jol van?! kérdezte Inuyasha

-Azért nem beszéltél vele mert nem akarsz. Amugy jol van. mondta a szellem de rá se nézett a félvérre

Inuyasha nem szolt többet vissza ment Kikyouhoz. Nem akart már vitatkozni bátyával töbször probált vele beszélni de ö mindig hideg és ellenszenves volt vele. Szomoruan nézet szét és Kikyou mellé ült.

-Még mindig nem szol hozzád normálisan? kérdezte Kikyou szomoruan

-Miröl beszélsz? kérdezte feszülten Inu. Bár soha nem emlitette de érezte Kikyou hogy mostanában valahogy máshogy néz az idösebbik felére.

-Tudod te.

-Nem egyszerüen nem képes velem normális hangon beszélni pedig én igyekszem vele nem vitázni de ö gyülöl engem. Azthiszem joblenne ha én elmennék innen. mondta bánatosan

-Kell neki egy kis idö. Szerintem ö nemgyülöl csak éppen még nemtudja mit akar. De hidd el malyd megenyhül. mondta és átölelte a fiu nyakát

-Szeretlek Kikyou.

Kis idö mulva mikor már Inuyasha lehiggadt és elszunditott Kikyou bár kicsit félve de a szellem mellé ment. Hátha én tudok valamelyest rá hatni. gondolta és leült háttal Sesshoumarunak

-Mit akarsz Kikyou? kérdezte csukot szemmel a szellem

-Beszélni veled. mondta csendesen

-Mit akarsz?

-Gondolkodj. Mitgondolsz mért vagyok itt. Azt szeretném ha nem lenne vita itt, pontosabban csak te és Inuyasha közt. mondta Kikyou kicsit felbátorodva

-Mit akarsz vele. Nem ölöm meg örüljön neki. Nemfogok még hálát is mondani mert itt lehetek. mondta feszülten Sesshoumaru

-Én nem erröl akartam beszélni veled. Inuyasah már töbször is békülni akart veled. De te folyton elutasitod ahejet hogy egy kicsit elgondolkodnál. Nekem sokat mesélt a gyermek korárol hogy volt olyan idö amikor nem voltak álandoak a viták söt még joban is voltatok nem értem mért nemtudsz legalább egyszer beszélni vele. Egyébként a kisbabának se tesz jot ha folyton feszültség van körülötte attol hogy még nem született meg sokmindent észrevesz. És mégiscsak te volnál az apja.... mondta Kikyou és magára hagyta a szellemet a gondolataival.

Eközben Kagome már megmozsdott de csak ült a toparton és figyelte a lassan megjelenö csillagokat. Gondolkodott. Miután megunta az egyfolytában csak ülést elment sétálni. Nem vette észre de hamarosan olyan messze került a tábortol hogy senki nemvette tudta hogy holvan. És azt meg ö nemvette észre hogy valaki követi.

El se hiszem nemsokára gyermekem lesz. O ha ezt a családom megtudja... De elsönek még végeznünk kell Narakuval. Ha ö meghal végre nyugtunk lesz. Még az a szerencse hogy Naraku már nemhasználhatja az égkö erejét. Emlékszem amikor Inuyasha a Tessaigával csapást küldött arra a szemétre elejtette az égkövet. Na és igen ö megint elmenekült de már nem volt ereje. Haldoklott ha az a josnö nem segitet volna neki már nyugtun lenne tölle. Miroku is vissza kapta a szabadságát de sajnos Kohaku meghalt. Kikyou pedig visszakapta az életét és Inuyashát. végülis ha ugyvesszük hepiend lett a vége... de várjunk mégsincs vége... Ameddig ilyen alakok élnek mint Naraku nem lessz nyugtom...

De itt Kagome abba hagyta a gondolkozást mert hangos nevetésre lett figyelmes.

-Ki ki van ott?! kérdezte remegö hangon és egy botot vett a kezébe. Ujbol nevetett a hang.

-Ne csinálja kivan ott?! kérdezte Kagome sikitozva

-Tényleg nem tudod? derengte vészjosloan egy hang. Kagome ide-oda kapkodta a fejét de nemlátott semmit amugy is sötét volt de most aztán semmit nem talált. Egyszer egy erös szurás hasitott a hátába és hirtelen összeeset. Onantol nem látott semmit és nem érzett...

-Nemtudod hogy hovament Kagome? kérdezte Sesshoumaru az öccsét. Tulajdonképpen nem aggodot a lányért mert az alig 10 perce ment el, csak azért kérdezte most ezt mert mással nemtudta kezdeni és azért mert amit Kikyou mondott neki.

-Nemtudom de ne aggodj érte, nem lessz semmi baja. nyugtatta Inu

Sesshoumaru nem tudott mást kinyögni ezért csak állt és leset elöre a semmibe.

-Mért nem ülsz le rossz rádnézni hogy itt szobrozol. mondta a félszellem

-De.... nem baj? kérdezte elgondolkodva

-Nem.

Sesshoumaru leült az öccsével hátal és elgondolkodva nézett körül.

-Nem is mondtam még nekedd... szolalt meg Inu kis idö mulva

-Mégis mit? értetlenkedett a szellem

-Csak gratulálni akarok... a gyereketek.

-Kösz. mondta Sessy kimeredt szemekkel

Láthatolag jolmegvoltak igaz nemmondták ki egymásnak söt még magujnak sem de a béke közel járt hozzájuk. Beszélgettek legalább fél orát még akkor is amikor már mindenki elaludt körülöttük kivéve Kagomét mert ö mindig nem került vissza.

-Kezdek aggodni Kagoméért. mondta Sessy -Utánna megyek megnézem hol lehet.

-Nekem itt valami nagyon nem tetszik. mondta Inu

-Miaz?

-Valami furcsa szag... ismerös... de nemtudom... Uram isten ez Naraku szaga. mondta Inuyasah kikerekedett szemekkel

-Micsoda ez nem.... Kagome... sutogta magaelé Sesshoumaru és futásnak eredt

-Várj énis megyek. mondta a félvér és bátya után eredt. Követték Kagome illatát és egy tisztáson kötöttek ki ott elvesztették a nyomokat.

-Nem érzek semmit. mondta idegesen a szellem

-Nyugodj meg. mondta a hanoyou

-Mi az hogy... várj ez Naraku szaga. Elrabolta Kagomét. Követnünk kell. mondta egyre kétségbe esetebben

-Várj szolnunk kell a többieknek. mondta Inu és karon ragadta a bátyát

Mikor visszaértek rögtön elmagyarázták a hejzetett a töbieknek és együtt indultak vissza a tissztásig Kikyou Inu hátán Kirara pedig Sangot és Mirokut vitte. Sesshoumaru pedig egyedül száguldott elöl Inunak is nehezen tudta utolérni. Utánna követni kezdték a szagokat fél ora mulva a hegyek mögött találták magukat ahova eleve menni akartak. Egy romos kastély élöt áltak meg.

-Ide hozták volna Kagomét? értetlenkedet Sango

-Gonosz eröket érzek. aggodalmasokodott Miroku

-Várj Sesshoumaru ne érj hozzá. mondta Kikyou mikor a szellem a kapuhoz ért

-Mért?

-Védöburok. felelte Inu. Sango felkapott egy követ és a kapuhoz dobta de az a kapuhoz sem ért és porrá válva szált szét

-Akkor most mégis merre? kérdezte tanácstalanul Sesshoumaru

-Én megprobálom hatástalanitani a védöpajzsott. mondta Miroku és pergamenekett vett elö amin külömbözö szimbolumok voltak és a kapura tette. -Most! kiáltotta a szerzetes és föltárult a kapu a többiek pedig besiettek rajta

Kagome eközben magához tért. De nemtüdott mozdulni se mert egy köoszlophoz volt láncolva. Hova kerültem vajon holehetnek a többiek? Mitakarnak töllem? kérdezte magában némán és erölködni kezdett hátha kijut valahogy a láncok szoritása alol.

-Ugylátom végre magadhoz tértél. kezte ugyanaz a gunyos hang mint aki elrabolta

-Mitakarsz töllem? kérdezte Kagome remegve

-Hogy mit? A véredett és a barátaid vérét akik azthiszik megmenthetnek. nevetett fel a nö és elölépet a Kagome elötti oszlop mögül. Hosszu fekete haja majdnem a bokájáig ért és a feje tetejéröl két denevérfül nött ki nagy szemi voltak. Lila kimonot viselt a kezében pedig egy ezüst szinü gömbött tartott a homlokán pedig egy pánt volt amin egy vörös kö villogott.

-Ki vagy te? És ha megakarsz ölni akkor eddig mért nem teted?! sipitozott Kagome dühösen.

-Minaryko vagyok aki látja a jövöt. És ha megöltelek volna nem látják a többiek és akkor hol marad az élvezet?!

-Azthiszem engem már nemkell bemutatni. szolt egy ismerös nyájas hang és Naraku is elöbujt egy oszlop mögül

-Naraku.... mondta undorodva Kagome

-Pontosan és most megbosszulom amit velem tettetek. Elloptátok töllem a hatalmamat. mondta gunyos nevetéssel a képén -Megfizettek mindenért.

-Én ezt kétlem. szolt valahonnan Inuyasha hangja. -Ugylátom te nagyon nemférsz a börödben Naraku. Ha aztakarod nem végzek mégegyszer félmunkát. Megöllek Naraku. vicsorogta Inuyasha

-Á... josnö ahogy megmondtad. Itt a felmentösereg a nyomorult halandokkal és a két polyáca. nézet Naraku a két testvérre

-Kagome ugye jolvagy? vette semmibe Sesshoumaru Narakut és Minarykot. Átölelte a lányt Kagome viszont alig tudott mozogni a láncok miatt.

-Pont ahogy lenniek kellet. mondta selytelmesen Minaryko és a gömb a kezében fényleni kezdett és egy fénycsova vágodott ki a szellem felé de Kagome ellökte magátol Sesshoumarut igy öt találta el a csapás.

-Na jo elég legyen ebböl! kiabálta Inu és nekitámmadt Narakunak Kikyouval a hátán. Miroku és Sango pedig Minarykoval probált elbánni

-Kagome ezt mért tetted? kérdezte aggodva a szellem és megölelte a lányt akinek a hasán egy seb tátongott

-Sze... szeretlek.. mondta elhallo hangon és kilehelte a lelkét

-A gömb soha nemtéved. Elpusztult a fatyad és a mocskos halando is... Jaj mennyire sajnálom. nevetett Minaryko de szavai süket fülekre találtak.

-Te áljcsak meg! kiabálta Sango és eldobta a csontbumerángott

-Kagome nemhagyhatsz igy itt. mondta a szellem és elszagatta a láncokat malyd a tensaigáért nyult. Mikor meglátta a küldtteket megölte azokat de valami mégsem stimmelt Kagome hasán a seb nemgyogyult be.

-Most elástad magad. nevetet Minaryko

Kagome kinyitotta a szemeit ami vörösen csillogott, nevetni kezdett és hosszu agyarai kivillantak. Hoszu vérszinü körmei nöttek és az arcán méregcsikok lettek.

-Kagome... mitörténik vele? kérdezte kétségbeseve a szellem

-Vigyáz Minaryko varázslata alat áll! kiáltotta Miroku de Sesshoumaru rá se hederitett. Megölelte a lányt evvel lefogta a karjait de az kapálozni kezdett. Sesshoumar erössen ölelte a lányt.

-Naraku most végzek veled egyszer és mindenkorra. kiabálta dühösen Inuyasha. Naraku mozdulni sem tudott mert Kikyou nyilai a földnek szegezték.

-Nem értitek te nemölhetsz meg engem! kiabálta magábolkikelve Naraku

-Tévedsz! Naraku véged!!!! malyd magaelé tartotta a Tessaigát mikor megjelent a szélborda belehasitott. A hatalmas pusztitás ledöntötte a kastély eggyik oldalát Naraku hején pedig csak 3 nyilvesszö maradt némi ruhacafattal alatta és a kard retentö erejének jelei.

-Ennek vége. jelentette ki Inu

-Mennyi szenvedést okozott nekünk. nézett a hejre Kikyou

-Én mondtam hogy megfizet azért mert ellened uszitott. Annyi minden történt azota de egyetlen egytlen egyszer nemkértem tölled bocsánatott. Lehetett volna annyi eszem hogy látom hogy mitörténik körülöttem. Miattam haltál meg. mondta Inuyasha elkenödve -Bocsáls meg

-Inuyasha én nem haragszom rád és nem is fogok. Vissza kaptam az életem hálla az égkönek és neked. Akkor amikor ez a tragédia történt... nem volt hibás egyikünk sem. Naraku tehetett mindenröl de most megfizettet érte és minden másért is.

-Kikyou... Szeretlek. mondta és megcsokolta a lányt

-Gyere segitsünk a többieknek...

-Miroku vigyázz! kiáltotta Sango mert a bumerángott Minorykounak dobta de az kitért a támadáss ellöl igy a bumeráng egyenesen a fiu felé igyekezet. Nehezen de sikerült kitérnie elölle.

-Látom Narakuval végeztetek de velem nemfogtotk látom a jövöt és irányitom azt... kiabálta és egy csapást küldött Sango felé

-Kagome necsináld ezt, térj magadhoz! mondta szinte könyörögte és magához huzta a lányt. Kagome elsönek hadakozott utánna gunyosan mosolyogni kezdett és engedett a szellem ölelésének mikor a szoritás lejjeb engedett Kagome a szellem hátára tette az egyik kezét másikat pedig a vállára.

-Kagome... sutogta Sesshoumaru mert azthitte hogy Kagome végre magához tért. Kagome ismét nevetni kezett és az egyik keze a hátába mélyett a másik kezén a karmokkal elvágta a szellem ütöereit.

-Miért? kiabálta a szellem kétségbe esve és térdre rogyott

-Álj csak meg!!! mondta Inuyasha és leütötte Kagomét. -Sajnálom de most jobb ha inkább az arcodat sajnálod mint a gyermeked apját. mondta és az eszméletlen lányt Kikyou elé rakta. -Vigyáz rá. Te jolvagy báttyo?

-Megmaradok. mondta fálydalmas hangon de a kezében lévö tensaiga hamarosan elkezte begyogyitani a sebeit. -De vele mivan? kérdezte idegesen

-Minaryko a jövöt akarja irányitani ezért tartja Kagome tudatátt most börtömbe. Ameddig él a josnö Kagome elmélye nemlessz szabad.

-A gömb ha a gömb megsemmisül ö is. mondta Kikyou

-Akkor ép ideje hogy végezzek evvel a boszorkával. mondta és a josnönek támadt Inu pedig utánna indult

-Véged! mondta Sesshoumaru és egy kisseb csapást küldött a josnö felé hogy Sango és a szerzetes ne sérüljenek meg.

-Látod mennyire gyengültél két ilyen szánalmas halando miatt nem teljes erödböl támadsz. Tudod mit jelent ez? A halálod. nevetett a josnö

-Te ezt csak hiszed... mondta Sesshoumaru és egy ovatlan pillanatba levágta a josnö kezeitt. A kezek a porba hultak a gömb pedig Sessy lába elé -Látod te se tudsz mindent a jövöröl.. nemhogy azt irányitani... mondta és a gömbre taposot. -Ezt Kagoméért kapod! mondta és a gyöngyre nyomta a lábát amin repedések jelentek meg. -Ezt azért mert annak az átkozott Narakunak segitettél! Ezt pdig azért mert a gyermekemet is megölted! üvöltötte a szellem egyre dühösebben Minoryko már a földön fetrenget szemei rengeteg szenvedést tükröztek de ez mongyuk nem hatotta meg Sesshozmarut söt méginkább dühitette. -Ezt azért mert bántottad a barátaimat!!! Szayoanara!!! mondta és minden erejével a gömbre taposott ami széroppant. Hatalmas ezüstös fény árasztott el minent és Minoryko utolso eltorzult sikolyával a fény is eltünt.

-Ezt megcsináltad. mondta elismeröen Inu

-Kagome... mondta Sesshoumaru és kedvesére pillantott, aki ismét halott volt. A kezét a Tensaigára tette. Miesz ha nemfog sikerülni? Ha nemlátom viszont soha? gondolta de már a kard a kezében volt. Köny gyült össze a szemeiben és a kardot magaelé tartotta. Tensaiga kérlek téged segits... Ebben a pillanatban meglátta az alvilág küldötteit és meglenditette a kardott.

-Nem halhatsz meg! mondta és megölte a küldötteket.

Térdre ereszkedett és várta mikor ébred fel a lány.

-Sesshoumaru. szolt Kagome gyengén

-Kagome.. mondta és magához ölelte a lányt

-Neharagudj... nemtudom mitörtént velem... megakartalak ölni... ne neharagudj. zokogta Kagome

-Semmi baj. Töllem nemszabadulsz meg olyan könnyen! nyugtatta Sesshomaru és lágyan ölelte a lány derekát

-Menjünk innen. mondta undorodva Sango kisidö után.

Epilogus

Jopár nap beletellet még visszaértek Kayde anyo falujába de ot elmesélték hogy Naraku soha nemfog ártani senkinek. Kiderült azis hogy Kagome gyermeke teljesen jolvan és hogy az apuka nemcsak egy gyermeknek örülhet.

-Kagome aztmondtad két gyerekem lesz?! kiabálta önfeledte a szellem

-Dupla öröm! vigyorgott Inuyasha

-Nem bánom! mondta és boldogan huzta magamellé Kagomét

-Inuyasha és te mitszolsz hozzá? nevetett Kikyou

Már mindenki tudta hogy aznap mikor Kagome sirt mitmondott neki este Sesshoumaru. A lány nembirt magával és elmesélte Sangonak és Kikyounak hát persze ök meg tovább adták. Már csak arra vártak mikor békülnek ki igazán.

-Mégis miröl beszéltek? fakadt ki mérgesen Inu

-Szerintem azt malyd elmondja a bátyád. mondta Sango

-Mit kell elmondanom mégis miröl beszéltek...? gyanakodva nézett Sessy Kagome nevetö arcába

-Meséld el neki azt amit nekem mondtál aznap este amikor sirtam. mondta vigyorogva és mindanyian bementek a kunyhoba

-Te tudod mitakarnak? kérdezte Inu

-Azthiszem igen. mondta és megcsoválta a fejét

-És

-Egyszerü nemakarják hogy veszekedjünk. magyarázta Sesshoumaru magában vigyorogva

-És?! szolalt Inuyasah tanácstalanul

-Szerintem menni fog. nevette elmagát a szellem

-Akkor jo. nyujtott kezet a Inuyasha a bátyának

-Szent a béke? viszonozta a kéznyujtást Sessy

-Szent a béke. mondta és elsönek megszoritotta a bátya ujjait malyd átölelte a vállát. -Egyébként tudom mitmondtál aznap este. vigyorogta a félszellem

-Micsoda?! csatant fel a szellem

Inuyasha csak vigyorgott malyd szaladni kezdett.

-Álj meg! Mitkébzelsz te magadrol? Kihalgatsz és most meg a pofámba mondod hogy tutsz mindent!! Alj meg most mert ha utolérlek méalaposabban elátom a bajodat! kiabálta és a testvére után eredt

Kagoméék a kunyhoban fetrengtek a nevetéstöl mert az ablak alat mindent láttak és hallotak.

-Ezek soha nem nönek föl még én vagyok a gyerek. mondta nevettve Shippou

-Végre kibékültek. mondta Kikyou és Kagome vállára tette a kezét.

 

 

Fin!!!