|
Sessy és Kagome
Mátrix 2006.07.07. 13:51
2.rész
Egy
barlang bejáratánál ált
meg Rin, Sesshoumaru elörement
körülnérett utánna Jekin elment
tüzifáért párperc mulva
égett a tüz odakinn pedig zuhogott az esö.
Már mindenki lefeküt aludni mikor a
közelben hatalmas morajlással becsapot egy
villám. A többiek békésen
aludtak egyedül Kagomét rémitette meg az
égi háboru. Kiált a barlang
szájjához csak figyelte ahogy zuhog az
esö és nemis annyira messze
töllük lesujt néhány
villám. Remélem nem tévedtem mikor
aztomndtam hogy még itt akarok mardni... Tányleg
jobbanérzem magam itt velük mint
Inuyasháékkal. Lehet hogy ujra? Már
megint ezek a buta gondolatok. Attol hogy máma egy kicsit
jobkedve volt attol lehet hogy holnap megint ugyfog velem viselkedni
mint egy pokroccal. Kizárt hogy ö aki
utálja a "halandoka" megszeressen egy nagyszájju
libát mint én. Kagome annyira e lmerült
a gondolataiba hogy aztse vette észre hogy csurom vizes lett
mert az esö becsapot a barlangba is. Kisidö
után trüsszentett egyet akkor figyelte hogy csurom
vizes lett. Bement vissza közelebb ült a
tüzhöz és elaludt.
Kagome reggel arra ébredt hogy melege van ami nem is csoda
hisz a szellem prémje volt ráteritve. Kagome
fülig elpirult nemis tudta miért.
-Nem kellene este kimászkálnod. hallota meg Rin
hangját
-Rin már fenvagy? Mennyi lehet az idö?
kérdezte a kislányt fáraddtan nyitotta
ki a szemét
-Már rég fen vagyok... csak téged
vártalak. mondta Rin mosolyogva
-Értem és mit csinálsz?
kérdezte Kagome mikor meglátta a
kislány kezét hogy televan apro
tünyomokkal
-Ö... ö... csak egy sündiszno. mondta Rin
Kagome körülnézet akkor vette
észre hogy megin csak ketten vannak.
-És a többiek hol vannak? nézet
körül mégegyszer
-Elmenntek nemsokára ithon lesznek.. Valoszinü
mondta Rin
-Nos akkor jo én elmegyek a közeli tohoz
lefürdeni. Te nem jösz Rin? kérdezte Kagome
-Nem.. izé.. fázom. Mondta és
összehuzta magát
-Nem hültél meg? kérdezte Kagome
kezét a kislány homlokára tette -Nem
nemérezlek melegnek. a prémet ammi eddig a
vállán volt a lányra teritette.
-Nemsokára itt vagyok.
-Rendben. mondta Rin és elöszedtt egy tüt
amivel ügyetlenkedett egy darabig
Kagome miután lemozsdott halat ejtet és
megsütötte gondolt egyet ismét
halászni kezdett és annyit fogot hogy
eléglegyen mindanyiojuknak. Tudta jol hogy a szellem nem
eszik ilyesmit de táncsak sikerül
rávenni hogy legalább probálja meg.
Mikor visszaért a többieknek még nyoma
se volt egyedül Rin volt ott valamit csinált de
Kagome nem tudta kivenni mit is az inkább hagyta.
-Rin, Kagome! Indulunk! szolt Sessy hideg hangja
Kagome már érezte hogy már megint
roszkedve van a szellemnek kiment hozzá. Mikor Sesshoumaru
észrevette hogy a lány kiment
rögtön elforditotta a fejét.
-Aztmontam indulunk. mondta nem ép
barátságosan
-Teneked mindig ilyen furcsa hangulatingadozásaid vannak?
nézet rá mosolyogva Kagome de a szellem elkapta a
fejét. Kagome észrevett az arcán egy
vékony sebet igaz nagyábol már
begyogyult de még meglátszodott. Kagome
közelebb lépet.
-Miaz az arcodon? kérdezte kedvesen
-Az öccsémmel csatáztam. mondta mire a
felelet egy nagy nevetés lett -Mi olyan vicces?
kérdezte a szellem ingerülten
-Semmi csak mindig olyan morcos vagy amikor vele küzdesz...
igazán murisak vagytok. Énis
sürün vitázok a tesommal de nem
életre halálra. Olyan bugyuták
vagytok... nevetet a lány. Sesshoumaru már nem
találta annyra viccesnek ezért
sértödötten megfordult.
-Na neduzzogj már! kérte Kagome és
megragadta a szellem kezét és leültette
egy köre és az arcát kezdte
nézni.
-Hogy találkoztál velük?
kérdezte elsönek a lány
-Kougához mentem mert arrol az átkozot Narakunrol
kérdeztem tölle valamit. Mikor odaértem
otvolt az az átkozot félvér is. mondta
dühösen
-De azért tudtál beszélni
Kougával? kérdezte a lány
és egy ruhadarabbal törölgetni kezdte a
szellem sebbét utánna pedig
fertötlenitö szert rakot rá.
-Ez csip... de igen beszéltem vele. Aztmondta pontosan nem
tudja álloűitolag a sikoly erdö után
lakik. És otvanvele a josnö is..... Mellesleg...
mit csinálsz? kérdezte a szellem mert Kagome a
méregcsikjait nézegette
-Ö.. ö.. ö... semmit! kapta el a
kezét rögtön a szellem arcátol
-Akkor most a Sikolyerdöbe megyünk?
kérdezte Kagome elpirulva
-Igen. mondta Sesshoumaru határozottan
-Sesshoumaru nagyon messzevgyunk a kuttol? kérdezte Kagome
-Milyen kuttol? értetlenkedet a szellem
-Ami Kayde anyo falujánál van. Tudod
én csak ott tudok hazajutni a saját
világomba. mondta Kagome kedvesen
-Ami aztilleti igen. Neked három napnyi
járás. De mért kérded?
mondta a szellem aggodva nemakart hogy most elmenjen a lány
de tudta jol aztis hogy nem tarthatja vissza.
-Haza kellene mennem. Jolenne tiszta ruha és
egy-két dolgt még elkell intéznem. De
nemakarlak magadra... ööö azaz magatokra
hagyni benneteket. fujt a végén egy nagyot
-Ha szükségét érzed
elmehetsz... mondta a szellem szomoruan de az arcán nem
lehetet látni
-Van egy ötletem gyere velem! mondta Kagome vidáman
-Én? döbbent le Sessy
-Persze. És várj Rin... Igen öt
elvisszük Kayde anyohoz öt biztos szivesen
látja. mondta harsányan a lány
-Ez biztos jo ötlet? kérdezte a szellem
-Az igen. mondta és Rinért szaladt
Az ut negyedénél Sessy
ugydöntöt hogy lassuságuk miatt
Kagomét és Rint elviszi a faluig a talpnyalo meg
jön ahogy akar... Kagome Sessy hátán
Rint pedig a karjaiba vitte. Nem voltak nehezek pehej sulyukat
könyenn elbirta. Magasan szögdelt hamar oda akart
érni mert neki akadt némi
elszámolnivalolya Narakuval. Napnyugtafele Kagome
hozzábujt a szellem hátához
és elaludt. Késö este értek a
faluba szerencsére nem találkoztak
Inuyasáékkal.
-Kagome.. szolt Rin csendesen
-Fenn vagyok. mondta mosolyogva
-Ittvagunk. felelte Rin vidáman
Sesshoumaru és Rin Kagome
kérésére az erdöbe maradtak
mig a lány vissza nem jön de megkell arrol
gyözödnie hogy Inuyasháék
nincsenek-e ott. Szerencséjére nemvolt ott senki.
Csendesen kopogtatot a kunyho ajtaján. Mikor nemhallot
választ ismét kopodtatott valamivel
erösseben.
-Tessék. hallotta meg Kayke álmos
hangját és belépet az ajton Kagome
-Lányom csakhogy végre megvagy... a
töbiek égre földre ker.. de Kagome az
öreg szájja elé rakta a kezét
-Tsss... mondta Kagome
-De mitörténik itt hetekre eltünsz mostmeg
nem akarod hogy tudjanak rollad? kérdezte Kayde kicsit
mérgesen
-Most nincs sok idöm. De igérj meg valamit... Ne
szolj senkinek hogy láttál. Kérnem
kell valamit. mondta csendesen
-Lányom én ugyan nemtudom mi folyik itt de bennem
bizhatsz. Mitakarsz kérni? mondta valamivel nyugottabban
-Vigyáznod kellene egy kislányra de ugy hogy
Inuyasháék ne jöjenek rá hogy
Rinre vigyázol az én
kérésemre. mondta Kagome nyugodtan
-Mi Rinre de ö nem...
-De igen Sesshoumaruval szokot lenni. De nemkell félni
tölle nem fog bántani hisz ö... de
nemfejezte be a mondatot mert nemakart szegény
Kaydének egy szivinfartust okozni.
-Lányom fejezd be ha elkezdted! mondta Kayde és
nevetni kezdett
-Mi az mért nevetsz? Lehet hogy sokkot kapot?
kérdezte a lány magában
-Jaj lányom csak nemazt akarod mondani hogy eddig
nálla voltál. kérdezte és
hirtelen megkomolyodott
-De... most ezt inkább hadjuk... ugye foglalkozol addig
Rinnel még vissza nem jövünk?
kérdezte Kagome
-Igen. Szavamat addom hogy vigyázok rá... de miaz
hogy jövünk? Kimegy még veled? Te jo
isten... csak nem.... mondta volna tovább is de
látta Kagome dühös arcát
ezért visszafogta magát. -Lányom
nemtudom mire jo ez az egész de bizom benned és
az itélöképességedben.
Remélem nem tévedsz.... Csak aztakarom
vigyáz magadra, és nebizmeg minden
utszéli vadba. (evvel Sessyre célzott) -Holvan a
kislány? enyhült meg Kayde.
-Máris szolok neki. mondta Kagome és kisietett a
kunyhobol. Az erdöhöz érve szolt a
kislánynak aki elbucsuzott Sesshoumarutol és
elindult.
-Várj itt azonnal jövök. mondta Kagome a
szellemnek
-Kayde ittvan Rin. mondta Kagome mosolyogva
-Azt látom...
-Csokolom. mondta Rin félénken
-Hát ebbe a ruhába semmikép nemtudlak
elrejteni ugy hogy Inuyasháék ne jöjenek
rá hogy te ki vagy. Tessék lányom vedd
ezt fel. odaadott egy kislányruhát és
egy másik szobába vezette.
-Lányom annyit még árulj el
mért nem szolhatok Inuyasháéknak hogy
megkerültél? kérdezte az asszony
elgondolkozva
-Ezt nem mesélhetem el egyellöre. De
könyörögve kérlek ne
meséld el!!! kérlelte szinte sirva Nem
tudhatják meg hogy Sesshoumarunál vgyok. Biztos
rögtön elakarnának vinni tölle.
Rádásul vissza kerülnék abba
a csapatba ahol nemérzem magam jol. Most nem...
-Jo rendben nem mondom el. De ugye nemkeveredtél semmi
bajba? kérdezte Kayde aggodva
-Nem. Semmi bajom nemesik... mondta megkönyebbülve
-És most mégis hova készülsz?
kérdezte gyanakodva Kayde
-Ne faggatoz kérlek. mondta Kagome szomoruan
-Kész vagyok. mondta Rin és
csodálkozva nézett végig uj
ruháján
Kagome vidáman elmosolyodott és csak
nézte a lányt utánna
átölelte.
-Lányom valamit csinálni kell a hajadall
és a szagoddal is mert Inuyasha hamar kiszurja a szagodat.
mondta Kayde és egy láncot rakott Rin
nyakába. -Ez elveszi a szagodat ugy hogy nemismeri fel
Inuyasha se... De arra vigyáz hogy ne érjen vizbe
a lánc mert elmegy az ereje. mondta az anyo és
egy fésüt adott Rin kezébe. -Kezdj
valamit a hajaddal.
-Köszönök neked mindent...
hálálkodott Kagome megölelte az asszonyt
és utoljára visszaintett Rinnek
Kagome igyekezet gyorsan szedni a lábát nehogy
Sesshoumaru eltünjön mert hirtelen rosz
érzése támadt. Mikor odaért
ugyanugy találta a szellemet ahogy othagyta. Sohajtott egy
nagyot.
-Mehetünk? kérdezte a szellem
-Mehetünk. jelentette ki Kagome
A kuthoz érve Kagome megszolalt:
-Egyet igérj meg... Nembántasz senkit. mondta
komolyan
-Rendben. mondta Sessy
Kagome megfogta a szellem kezét és a kutba
ugrottak. Mikor átértek Kagome mászot
ki elsönek. Kimászott a kutbol boldogan
szippantotta be a nyáresti levegö kellemes
illatát. Lenézet a kutba mert Sesshoumarut sehol
nem látta de a kut alján megpillantota a
szellemet elzöldült arcal nagyon ugynézet
ki mint aki nemsokára hányni fog.
-Mi a baj Sessy? kiáltotta Kagome a szellemnek
-Mi ez a rettenetes büz? kérdezte furcsa hangon
-Minden olyan füstszagu és csipös
erös szagok. Fuj... mondta undorral a hangjába
-Gyere menjünk be a házba. mondta Kagome
Nagynehezen a szellemnek sikerült kimászni a kutbol
odabent egy kicsit jobban lett.
-Érdekes Inuyasha soha nem panaszkodott a szagok miatt.
mondta kedvesen mosolyogva
-Igen mert az én orrom sokkal
érzékenyebb. mondta fölvágoan
-Kagome! halloák meg mindketten Sauta
kiáltozását
Kagome nemszolt semmit szonélkül rohant fel a
lépcsön a testvére azonnal
átölelte.
-Holvoltál eddig halálra aggodtam magam miattad.
Itjárt Inuyasha és azt kérdezte hogy
hol vagy megmontam neki hogy otkellene lennie mellete de aztmondta hogy
egyiknaprol a másikra eltüntél... Erre
én megmondtam neki hogy biztos miatta voltál
ithon hetekig és miatta voltál szomoru mindig.
Erre megmondtam neki ha bántani mer téged
megölöm. mesélte Sauta -Tényleg
holvoltál ennyi ideig anya is rájött
és hallálra agodja magát miattad.
-Te megölni az én öcsémet?!
Hisz ez csak egy gyerek.... nézet a fiura Sessy akit eddig
nem vet észre a kisfiu
-O bocsálsatok meg. mondta Kagome -Sauta ö itt
Sesshoumaru eddig nálla voltam. Sessy ö a
testvérem. mondta Kagome nevetve
-Kagome ö nem aza a szellem aki mindig bántot
benneteket? kérdezte félve Sauta
-Hát.. ö.. ö itt Inuyasha
testvére. Egyébként ezt mind Inuyasha
mondta és azthiszem féreismertük egy
kicsit... mosolygot a lány
-Na haljam hogy akarsz végezni az
öcsémmel?! kérdezte a szellem komoly
arcal
-Ö... ö.. csak viceltem.. mondta
félénken a kisfiu
-Sesshoumaru a tesom csak fenyegette Inuyashát... mondta
Kagome elgondolkozva
-Kagome.. szolt Sauta és lehuzta magamellé
Kagomét. A lány legugolt az öccse
mellé és az valamit a fülébe
mondott. Kagome nevetni kezdett.
-Persze hogy igen. mondta Kagome még mindig nevetve
Sauta tet pár bátortalan
lépést a szellem felé malyd megfogta a
ruhájja uját és lehuzta maga
mellé.
-Miaz? kérdezte a szellem
közömbösen
-Neked nem olyan puha a füled mint
Inuyasháé? kérdezte és
elkezte fogdosni a fülét a szellemnek malyd
csalodottan elengedte. -Nem. mondta és visszament a
növére hátamögé
-Anyuék holvannak? kérdezte Kagome
-Holnap reggel jönnek. Nagyapa korházbament ujjab
betegségeket keres anya meg az egyik
barátnöjénél alszik. monta
Sauta
-Sesshoumaru kérhetek tölled valamit?
kérdezte a lány a szellemet
-Csak nem teis megakarod fogni a fülem? kérdezte
leeste állal és kikerekedet szemekkel.
Még mindig nemfogta fel mivolt ez az elöbbi.
-Nem... Nemmehetnénk holnap haza? kérdeezte
szinte könyörögve
-Jo. mondta beleegyezöen
-Sauta menj aludni, holnap találkozunk és
elmondok mindent. mondta Kagome mikor észrevette hogy
tetvére ásitozik
Sauta föment a szobájába Kagome pedig a
konyhába ment ahol Sesshomaru nézegette a
mikrohullámu sütöt.
-Mit csinálsz? nézet Kagome a szellemre
-Ö...ö.. semmit. Mi ez? kérdezte
hülledezve a fiu
-Csak egy mikro... egy olyan eszköz amivel
felmelegitjük az ételt. gondolkodot el Kagome
-Aha..
-Gyere menjünk fel a szobámba. mondta Kagome
-Te itt fogsz aludni. mutatot Kagome egy kanapéra a
sarokban. -Mingyárt jövök lemozsdok
máris jövök. mondta Kagome
-Kérsz valamit?
-Nem.
Kagome kiment a fürdöszobába vizet
engedett magának. És beleült a meleg
vizbe. Else hiszem hogy itvan és milyen kedves velem...
Minden olyan szép. Lehet hogy tényleg
megváltozott. Már nem utálja a
halladokat. De hiszen megmentett igaz még mindig nemtudom
mért tette de... Ezaz még ma
mekérdezem tölle. Az nem igaz hogy csak Rinn miat
megtesz ennyi mindent.... Te jo isten mien képet
vágott mikor Sauta megfogta a füleit... Kagome nem
birta tovább hangosan felnevetet. Lassan kezdtek leregadni a
pillái ugydöntött hogy
megtürölközik és lemegy
vacsorázni. De akkor eszébejutott a szellem.
Elsönek benézet a szobába ahol Sessy is
volt ép a rádiot bögdöste.
-Kagome megnyomtam azt az iét azota állandoan
fütyölészik meg beszél. mondta
a szellem megbánoan
-Nincs semmi baj ez csak egy rádio. mosolygot Kagome
elsönek leakarta kapcsolni utánna
átcsavart egy másik adásra ahol halk
zene szolt.
-Gyere lemegyünk vacsorázni. mondta Kagome
-De én..
-Jo tudom nemszoktál ilyesmit enni de attol
lejöhetsz? kérdezte a lány
-Igen. vont vállat Sessy
Kagome a hütöben kezdet el kutászkodni
talált egy zölcségtálat
és egy pizzát mindkettöt felmelegitette
és lerakta az asztalra. Sessy elé
kikészitett egy tányért és
a zölcségeket rakot mellé.
-Ha ezt nemeszed meg akkor pizzát kell enned. mondta Kagome
-És az mi? kérdezte Sess gyanakodva
-Ez. és az orraelétartotta a még
melleg pizzát.
-Ennek olyan csipös szaga van kizárt hogy abbol
én egyek. mondta fanyalogva
-Jo akkor zölcséget kapsz. mondta Kagome nevetve
-De csak egyfeltételel eszem meg.. ha megmondot mi az a
hideg akármi mikor ittis nyárvan?!
és a hütöre mutatot
-Mi itt tartjuk az élelmiszert ami amugy megromlana. Most
pedig láss neki. mondta Kagome és a szellem
elé tolta a tányért .
Mikor befejezték a vacsorát Kagome elmosogatott
és felmentek vissza a lány
szobájába.
-Kagome kérdezhetnék valamit? szolt a szellem
-Nyugottan. várt a lány
-Nem értem mért akartad hogy veled
jöjjek. Miért akartad? kérdezte
Sesshoumaru gyanakodva
-Azért mert nemakarok visszamenni
Inuyasháékhoz mert jolérzem magam
melletetek és mert megszeretelek titeket. mondta Kagome
A szellem felült a kanapéra
törökülésbe tette a
lábait és a falnak támasztotta a
hátát.
-És mért beszélsz roluk igy?
kérdezte meglepödve -Hisz a barátaid?!
-Igen ez igaz de nemvesznek észre rajtam semmit,
és nem nagyon foglalkoznak velem... Mindenki elvan foglalva
magával és a barátjával...
Én ugyérzem nem tartozom oda. mondta
és letérdelt a kanapé elé.
-De ugye nem haragszol hogy elhívtalak?
-Nem... mondta Sesshomaru és lehunyta a szemét
Kagome még figyelte egy párpercig a szellemet
utánna ugydöntött öis lefekszik.
Másnap reggel Kagome kelt fel elsönek és
szemével a szellemet kezte keresni. Megnyugodva tapasztalta
hogy Sessy még mindig ugyanott van ahogy othagyta. Kagome
csendesen felkelt és elpakolt egy-két
váltásruhát és
még pár dolgot. Malyd lement a
konyhába ahol anyukája ép mosogatott.
-Szia anya. mondta Kagome és megölelte
édesanyát
-Szerbusz Kagome. mondta aggodva az asszony -Jol vagy?
-Én remekül. mondta vidáman a
lány
-Látom a kedved is jobb. jegyezte meg az anyukája
-Igen. bologatot Kagome
-Akkor gyere reggelizni. mondta az édesanya és
megteritet
-Anya kellene mégegy teriték! mondta
vidáman és felszaladt a szobába
-Jo... mondta az anyukája leesett állal
Mikor belépet a szobába a szellem még
mindig aludt. A lány ovatosan mellé ült
és a szellem vállára hajtotta a
fejét. Sesshoumaru hirtelen felébredt
és dühösen nézet
szét utánna vette észre
Kagomét a vállára dölve.
-Jo reggelt! mondta Kagome csöndesen
-Neked is. Elkészültél
mehetünk? kérdezte Sesshoumaru nyugott hangon
-Persze..., menjünk reggelizni. mondta a lány
-De...
-Csak semmi de. Gyere!!! mondta Kagome megfogta a szellem
kezét és magával rántotta
-Bemutatom neked az édesanyámat. mondta Kagome
mikor leértek a konyhába
-Szerbusz. köszönt az asszony meglepve
-Ö... ö... Jonapor. mondta alig halhatoan
Már mindenki az asztalnál ült mikor
végeztek Kagome felált és
körbenézet a családján.
-Kérni akarok tölletek valamit. kezdte a
lány. Mindenki figyelme
rászegezödött.
-Szeretném ha most nem kérdeznétek
miért de nagyon kérlek benneteket ha Inuyasha
vissza jönne ne mondjátok neki meg hogy voltam
ithon. mondta komoly hangon. Párperc néma
döbenet után az édes annya szolalt meg:
-Ez csak természetes. nyögte ki az asszony
-Menjetek csak nyugottan, malyd én elmosogatok. mondta
mosolyogva és elbucsuzott Kagométöl.
Utánna elköszönt a
többiektöl is és felsietet a
szobájába hátára vette a
táskáját és vissza indult
-Mostmár mehetünk. mondta Kagome mosolyogva
Sessynek. A szellem felált az asztaltol és kagome
édesanyára nézet
-Hát... izé...
köszönöm! mondta és az asztalra
nézet
-Igazán nincs mit, remélem még
találkozunk. mondta az asszon vidáman
Mikor átértek a 500 évvel
késöbre Kagome megkérdezte Sessyt hogy
érzi-e az öccse szagát mikor erre
nemleges válasz jöt a szellemtöl Kagome
megindulta a falu felé és Kayde
anyonál ált meg.
-Szerbusz Kayde! köszönt Kagome mikor
megált az idös asszony elöt
-Szerbusz Lányom már vissza is
jöttél? kérdezte az idös asszony
-Persze csak tiszta ruhákért kellet vissza
mennem. Rin itvan? kérdezte a lány
-Igen máris szolok neki... mondta és bement a
kunyhoba és kikisérte a kislányt aki
boldogan szaladt Kagome felé
-Szia Rin. mondta Kagome a kislánynak és
magához szoritotta
-Szia Kagome.
-Kayde ugye nem volt vele gond? kérdezte Kagome
-Nem dehogyis. felete Kayde nevetve
-Kayde néni elkérhetem a csomagokat? kacsintott
Rin mosolyogva. Kaide két papirzsákot nyujtott
oda Kayde a kislánynak.
-Mi ez Rin? kiváncsiskodott Kagome
-Semmi! érkezett a válasz egyszerre
Rintöl és Kaydétöl
-Micsoda összeesküvés... nevetet Kagome
malyd elbucsuztak Kaydétöl és vissza
mentek a szellemhez.
-Kagome sietnünk kell ha tényleg nemakarsz
találkozni Inuyasháékkal. mondta a
szellem
Kagome megrémült és futni kezdett.
-Nem!! Azt már nem. kiabálta
-Azthiszem igy egy kicsit gyorsabb lesz! mondta és a
hátára vette Rint karjában
Kagomét vitte sietett ahogy csak tudott.
Késö este megált egy
tisztáson.
-Azthiszem leráztuk öket. De holnap
mennünk kell tovább, most megállunk
pihenni. mondta Sesshoumaru és
körbenézett
-Jekin. szolt szigoru hangon Sessy
-Igenis nagyuram?! mászott elö egy bokorbol Jekin
-Keres tüzifát! förmedt rá
Jekinre
-Mi elmennénk lefürdeni. mondta Kagome a szellemnek.
-De csak akkor ha nem keveredtek bajba. mosolygot Sessy
-Nem. felelték egyszerre és megindultak a
közeli folyohoz
Gyorsan lefürödtek és mire vissza
értek a tábortüz már
égett és Sesshoumaru pedig már aludt.
-Biztos nagyon elfáradt hisz nagyon gyosan
jöttünk. sutogta Kagome Rinnek aki csak bologatott
Kagome letelepedet a szellem mellé és Rin pedig a
másik oldalára.
-Joéjt Rin.
-Neked is. mondta a kislány de nem aludt helyette
megvárta mig elaludt Kagome. Elövette a csomagokat
és kivet belölle egy furcsa tárgyat
és egy tüt malyd elkezte varrogatni. Bár
töbször is megszurta az ujját de nem
foglalkozott vele. Még szerencse hogy Kayde néni
segitett mevarni a másikat. Sietnem kell hogy reggelre
készenlegyek. gondolta a kislány. A hajnali
orákban végzet vele alaposan visszacsomagolta a
tárgyat és maga mellé rakta, majd
vissza feküdt.
-Furcsa nem? Miota alszik pedig tegnapelöt még
ö keltett fel enem. mondta Kagome aggodva
-Lehet hogy tegnap nemtudott aludni a faluban. mondta a szellem
Ezekre a szavakra riadt Rin. Kinyitotta a szemét
és figyelte ahogy Kagome és Sesshiumaru
mosolyognak rá. Sessy a karjaiban vitte a
kislányt mellete pedig Kagome sétált.
Az ölében pedig a két csomag volt.
-Tegyél le nagyuram! mondta Rin Sessy lassan leengedte a
lányt és tovább
sétált Kagome mellet. Rin pedig mozdulatlanul
ált. -Áljatok meg! mondta Rin. Kagome azthitte
valami baja eset a kislánynak azonnal vissza kapta a
fejét de arra nemszámitot hogy egy kö az
utjába fog álni. Ha Sesshoumaru nemkapja el a
kezét pofára esik. Mire észbekapot
még mindig érezte a szellem kezét a
sajátján, erre alaposan elpirult.
Miután Rin alaposan kinevette magát megszolalt:
-Szeretnék neked adni valamit. mondta Rin
-Adni valamit? csodálkozot Kagome
Rin kutatni kezdett az egyik csomagban kivett belölle egy
tüt és némi cérnát
malyd zsebrevágta. És odaadta a csomagokat az
egyiket Sesshoumarunak a másikat pedig Kagoménak.
Kagoménak csak akkor eset le hogy Sessy még
mindig fogja a kezét amikor Rin felé nyujtotta a
csomagot Kagome lágyan kihuzta a szellem
kezéböl a saját kezét.
-Boncsátok ki! mondta visdáman Rin
Mindakét csomagban egy-egy baba volt amit Rin
csinált a saját kezével. Az egyik ami
Kagoménél volt az saját
magánál tartotta, a másik pedig
Sessyé volt és az öt
ábrázolta.
-Rin szoval süni mi? Kérdezte Kagome és
magához ölelte a kislányt.
-Köszönöm. mondta és megpuszilta
a kislány arcát.
-Én is köszönöm. mondta a szellem
és megölelte Rint
-Van egy jobb ötletem... gondolkozott el Rin és
kivette Kagome kezéböl a babát.
Sesshoumaru a kislány szemébe nézet
akkor már tudta hogy mirekészül,
ezért sajátját odaadta
Kagoménak Rintöl pedig megkapta Kagomét.
Kagome kicsit zavarba jöt de örült az
ajándéknak. Magához ölelte a
bábut utánna pedig Rint.
-Jekin ez a tiéd. nyujtot oda a gyiknak egy
pálcika bábut
-Komolyan? nézet rá meghatodva Jekin
-Persze. felelte mosolyogva Rin és megölelte a
talpnyalot
Kagome nagyot nevetet a látványon és
még Sessy is mosolyt eröltettet a
képére.
-Azthiszem mennünk kellene. szolt a szellem komoly hangon
és a babát az öve alá
rejtette Rint a karjába vette Kagomét pedig a
hátára és nyargalni kezdett.
-Pedig én azthittem hogy nekem adod oda hogy malyd
én vigyázok rá. mondta Rin
utközbe
-Tény hogy nemszoktam babázni de mégis
csak te adtad és nekem...
| |